Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

nak adtak különböző katonai ruhákat, de jelvény semmi, szóval ők nem katonák voltak, éppen hogy kicserélték a ruháikat. Én azt nem kaptam, viszont a télikabátomat útközben ellopták. Kértem egy lengyel katonai köpenyt. Rövidesen ott is kezdtek bennünket munkára fogni: lövészárkokat ástunk.

A bombázások már mindennapiak voltak. A német emberek letörtsége, idegessége feltűnt, nem csoda, hisz az ember akármerre bújt, ott mindenhol csak bomba potyogott. Szerencsére Nürnberg környékén dimbes-dombos területek vannak, és óvóhelyeket készítettek - aki tehette, mindenki oda menekült. Három hét után azután ismét jött az újabb parancs: irány Berlin, mert hát a németek ott készülnek az oroszokkal való végleges leszámolásra, és ebben a nagy munkában ugyebár nekünk is részt kell vennünk. Hozzánk csapódtak sokan a vajdasági svábok is, összekeveredtünk velük. Én németül csak pár szót értettem, hiszen sose tanultam életemben németül. Egy Schwarz nevezetű sváb ember volt a tolmácsunk egész Berlinig.

Az éhség miatt akkor is loptunk, hát mást nem tehettünk, mondtam is mindig, hogy ennek nem lesz jó vége. Háromnégynapi utazás után Berlinbe értünk. Berlint én úgy ismertem képekről, könyvekből, hallásból, hogy igen szép város lehet. Azt hiszem, emberi szóval egyszerűen nem is tudom elmondani, hogy mennyire romokban állt már akkor.

Kiszálltunk egy állomáson, csak annyit tudok, hogy elvittek onnan minket a grünewaldi városrészbe. Errefelé található az a sok szép tó, közel van az 1936-ra épült olimpiai sportpálya is. Egy katonai táborba tettek bennünket, ahol szintén vegyes nemzetiségű hadifoglyok laktak: oroszok, franciák, lengyelek, meg hát ki tudja még. Az első napokban romokat takarítottunk az utakról, minden négy órában jött a következő bombázó hullám. A grünewaldi erdőbe telepítették a német tüzérség hatalmas, hosszú csövű ágyúit, ezért számított a környék frekventált célpontnak. Sosem felejtem el a sok lövedékrobbantást fönt a levegőben, mikor azok az apró szilánkok kezdtek leszállni. És így

53