Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
közvetetten megtapasztalt háború elért a Muravidékre is. Miként élte meg a német, majd a nyilas uralmat a szülőfölded, és az 1945. januári mozgósítástól a világháború befejezéséig hogyan alakult a személyes életutad? VS: 1944-ben egy Göntérházáról származó ember - ma különben Budapesten él és nyugállományban van - közbenjárására törölték az én nevemet abból a nyilvántartásból. Valamilyen indokokkal áthúzott, úgyhogy többé nem kerestek. Azt mondta, azzal a föltétellel, ha elszegődöm útépítőnek. Akkor már a németek érezték azt, hogy itt nagy visszavonulásokról lesz szó, a Göntérházát és Rédicset összekötő út pedig eléggé rossz állapotban volt. Az utat kezdték szélesíteni, mert olyan szűkös kis út volt, alig használható. Kikötötték, hogy el kell mennem az útépítési munkákba, de kaptunk érte fizetést is. Ott dolgoztam egy ideig és örültem is neki, mert otthon is volt az ember és nem is hajszoltak túlságosan bennünket. A göntérházi gőzmalomból már bevonultatták rendes katonasági szolgálatra a gépészt, a nagybátyám pedig értett a gépészi munkákhoz. A nagybátyámat odavezényelték, ő pedig betett oda engem az útról fűtőnek, a malomba. Ott dolgoztam az egész nyár folyamán, kicsi megszakításokkal. Szeptemberben újra visszakerültem az útépítési munkálatokra, de akkor már nem a rédics-göntérházi, hanem a göntérházadobronaki útra. Az idő tájt annyi amerikai repülő volt a levegőben minden nap, hogy amerre néztünk, mint a varjúk, jöttek a bombázásokból. Németországot bombázták, mert amikor Olaszország kapitulált, akkor ott is bázisokat teremtettek, a bombázások mindennapiak voltak Németország felett. Lehetett látni még mifelénk is, hogy a német és amerikai vadászrepülők között légi harcok folytak. Az öcsémmel figyeltük és láttuk, hogy a repülők egy része a megmaradt bombákat szórja, dobálja. Szépen villámlott, a nap rásütött, lehetett figyelgetni. Leesik az első bomba, nem robbant, leesik a másik bomba, az se robbant. Állunk az úttesten, sivít 46
