Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

a következő bomba, mi csak azt nézzük. Levágódik. Mi az út egyik szélén vagyunk, a bomba leesik a másik szélére. Pontosan be az árokba, hat méter különbséggel. Semmiféle kárt, sérülést nem szenvedtünk, az a légnyomás az árokba dobott el minket, csupán kavicsok a fejünket imitt-amott kicsit megütötték. Mi nem mertünk előjönni az árkokból, a falusi nép meg csak azt látta, hogy mi ott dolgoztunk, s azt hitte, hogy már halottak vagyunk. Kiszaladtak, csak akkor jöttünk elő, mikor meggyőződtünk: semmi baj nincs.

Ez a munka nem ment sokáig, mert a németek visszavonulóban voltak, Göntérházán is letelepedtek, így minden fajta közmunka megszűnt. A németek már idegesek, erőszakosak lettek. Akkor már azok az emberek is, akik legmélységesebben meg voltak győződve abban, hogy a németek győznek, illetve, hogy ez a háború az ő javukra végződik, ebben már nem hittek, aki nézett, látta, hogy ennek vége van. Mindenki lehetőleg minél kevesebbet mutatkozott olyan helyeken, ahol esetleg valami kellemetlensége történhetik.

Ekkor kezdődött a nyilas uralom. Szálasi Ferenc ekkor vette át a hatalmat, azt hiszem, ezen az őszön. Göntérházán is megjelentek. Hogy kik voltak a nyilas párt hívei ott, a mi vidékünkön? Legtöbbnyire azok az emberek, akik Németországban dolgoztak 1936-tól 41-ig. Bár az én apám is volt ott, de - ahogy említettem -, ő sose avatkozott ilyen politikába. Azért vendégmunkáskodtak, mert abban az időben is nagyon jól lehetett keresni Németországban. A márkát küldték haza. Tudom, az emberek el voltak adósodva, hazajőve viszont egy-két év alatt az összes adósságot kifizették. Nos, ezek az emberek lettek a nyilas pártnak a legnagyobb támogatói, minden faluban néhány ilyen volt. Megjelentek Göntérházán is a nyilasok, összeszedtek bennünket, fiatalokat. Először az idősebbeket kezdték szervezni, minket, fiatalokat meg nemzetőri szolgálatra, ami tulajdonképpen civilben rendőri szolgálatot jelentett. Elmondták a mondanivalójukat, én egy darabig hallgattam. Gondoltam magamban, tisztelt

47