Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
kat, egy-egy helyiségben 50-60-an is laktunk. Épp a mienkben kezdték a beszélgetést velünk, hogy hajlandók vagyunk-e vasárnap is dolgozni. Bejött az igazgató és Herceg Ferenc meg az alárendeltje, és kezdték magyarázni, hogy miről is van szó. Észrevett engem és kérdezett: na Varga, mit szólsz hozzá, most is tiltakozol? Mondom neki, nem. Mondják meg, mikor akarnak kezdeni, akár éjjel-nappal, reggel, vasárnak is dolgozom, csak egyszer - így mondtam neki szó szerint - erről az átkozott helyről megszabaduljak. Hát a többiek se tiltakoztak, senki nem mondott semmit se, elfogadta a nép. Valóban dogoztunk, mondhatjuk azt, mint a marhák, majdnem éjjel-nappal, sose felejtem el ezt. Katalin napján, november 25-én indultunk haza, mikor ennek az egész hajszának vége lett. Közben az apámnak azért megírták, hogy milyen betyár fia van és vigyázzon rá, hogyha így folytatja tovább, kérdés, hogy hol fogja befejezni. Jött ám hazulról a nagy siránkozó levél az anyámtól, a nagyanyámtól, a nagynénémtől, az egyik rokontól s a másiktól, hogy jujj, jujj, jujj, mi lesz veled, mi lesz veled. Mert az egyszerű emberek úgy képzelték el, hogy a csendőrök kezébe csak azok kerülnek, akik betörők meg gyilkosok, meg nem tudom kicsodák, hogy most aztán én a legrosszabb emberek közé tartozom. Levelet sose Írogattam nagyon haza, most se szeretek írni, ritkán szánom rá magamat. Akkor azért megírtam az apámnak: ne féljen semmit, ilyen okok miatt azért talán nem kerülök az akasztófára, meg ha kerülök is, ez nem az az akasztófa, amire valakit azért kötnek föl, mert gyükosságot követett el. Hazaengedtek, ezzel az én háromévi nagy kirándulásaim véget értek. Többé Bábolnát manapságig se láttam, habár többször meg akartam nézni. SZAB: Az 1943-44-es esztendő telét hasonlóképpen az előzőkhöz, fakitermeléssel töltötted a Göntérháza környéki erdőkben. A közjegyzői hivatalban dolgozó ismerősöd jóvoltából 1944 tavaszán a közeli útépítésén dolgozhattál. Ősszel azután az eddig csupán 45
