Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

nünk, mert úgyis azoknak a ruszin munkásoknak odaviszik a mindennapi kosztot, mi is ottmaradhatunk, aztán egy hétig ez a munka vár ránk. Volt ott - sose felejtem el - egy vastagszemüveges vincellér, ránk nézett, csak annyit mondott: ti vagytok azok a jómadarak? Ő már tudta. Horváthtal nem szóltunk semmit neki, megmutatta, hol vannak a kapák, irány szőlőt kapálni. A szlovákiai ruszinok ránk se néztek. Mi is kapáltunk, kapáltunk. Rövid idő után a Horváth kapott egy rendes katonai behívót. Én meg csak vártam, vártam, hogy mikor lesz a további kihallgatás. Már augusztus, szeptember volt. Kezdtem félni is, talán azt várják, hogy betöltsem a 18. évet.

Bizony, bizony az én kihallgatásomból nem lett semmi. Én úgy gondolom, hogy azért nem történt velem semmi, mert először is kiskorú voltam, másodszor pedig megmondtam azt, hogy ez az ország nem a munkásembereké, a népé, hanem az uralkodó osztályé, bizonyos kivételes személyeké. Talán ez a kritika az ott kihallgató személyeket, az igazgatót mégiscsak kicsit gondolkodóba ejtette: nincs-e ennek a fiatal „taknyosnak" igaza? Én azt hiszem, hogy ezért nem folytatódott, mert lényegében nem folytatódott ellenem a további eljárás. A ősz folyamán egyszer találkoztunk még a Herceg Ferenccel. Nagyon korán beállt a rossz idő - a kukoricát és a cukorrépát pedig be kellett takarítani. Olyan hidegek jöttek, hogy fagyott, s a mínusz 2-3 fokban a kukoricát kézzel kellett törni. Az emberek megbetegedtek, rongyosak voltak. Nem volt lábbelink, meg gyengén adtak ennünk.

Amikor látták, hogy itt valami baj van, elhatározták azt, hogy rávesznek bennünket arra, hogy vasárnaponként is dolgozzunk. Közölték velünk: amíg a kukorica meg a cukorrépa nincs betakarítva, addig hazamenés nincs. Ez már novemberben történt. A szerződés szerint vasárnap nem volt kötelező dolgoznunk. Én megmondom őszintén, hajlandó lettem volna éjjel-nappal dolgozni, mert már alig vártam, hogy erről az átkozott helyről megszabaduljak. Régi birkaaklokban rendezték be a nyári szálláso-44