Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

vegyék bele a jegyzőkönyvbe, mert különben alá nem írom, hogyha keresztre feszítenek is, mint a Krisztust, még akkor sem, mert - mint az előbb mondtam - van bennem egy kemény önfejűség. Próbálkoztak, hogy későre jár az idő, mindjárt éjfél. Mikor látták, hogy nem mennek velem semmire, a zsandárok elég keményen fenyegetőztek, de azokat nem engedték nagyon a közelembe. A polgári ruhás mondta, hagyják, kérem, ne bántalmazzák. Mert mondtam nekik: verhetnek, ahogyan akarnak, én a nézeteimből nem vagyok hajlandó engedni.

Éjfél táján elengedtek bennünket azzal, hogy másnap folytatódik, de csak velem és a Horváthtal. Horváth elmondtam, hogy lényegében ő csak Csíkit bántalmazta és így tovább. Velem újra kezdték, hogy csak a lényeget mondjam el, hogy miért mondtam, hogy ne dogozzanak. Megismételtem mindazt, amit mondtam, hogy ezzel a föltétellel vagyok hajlandó aláírni a jegyzőkönyvet. Horváth figyelmeztetett, amikor elmentünk az előző nap - különben nem is tudtam volna hogy te kiskorú vagy, téged tulajdonképpen gyámsági védelem nélkül nem is hallgathatnának ki. Mondtam is másnap nekik, hogy tulajdonképpen, ha én akarom, aláírom, ha akarom, nem írom, de aláírom ilyen föltételek mellett. Én kiskorú vagyok, és gyámsági védelmet kérek. Erre a polgári ruhás személy kicsit gondolkodott, az igazgatóval tanácskoztak a másik szobában, majd visszajöttek. Ránk förmedt, hogy mehettek, Horváthtal végeztünk, Varga, veled pedig majd folytatódik a kihallgatás egy későbbi időben.

Na, ebből annyi hasznunk volt, hogy minket többet a cséplő társaságba nem vezényeltek vissza, hanem menjünk a hegyre szőlőt kapálni. Az előbb elfeledtem mondani, hogy itt voltak már a szlovákiai visszacsatolt területről ruszinok is, akik elég elmaradott népek, népviseletükben, bocskorban. Velük könynyebb munkát végeztettek, mert bizony a nehéz munkát még úgyse bírták. Minket elküldték hozzájuk föl a hegyre szőlőt kapálni, úgyhogy a többiek nem is tudták, hogy tulajdonképpen mi a mi sorsunk. Azt mondták, hogy este nem is kell hazamen-43