Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
se, hogy ennek lesz következménye. Hazamentünk. Mosakodási illetve tisztálkodási lehetőség nem nagyon volt. Nagyigmánd közelében volt egy patakocska, olyan két kilométerre a majori épülettől. Mi férfiak, elmentünk ahhoz a vízhez mosakodni, s eszünk ágában sem volt, hogy mikor majd hazamegyünk, a csendőrök várnak. Legelőször Horváthot keresték, s kérdezték, ki volt vele. Én meg egy harmadik. Irány az igazgatósági irodába. Ott aztán már várt bennünket egy polgári ruhás személy, több mint valószínű, hogy a nyomozó rendőrségtől lehetett, vagy a csendőrségtől, polgári ruhában. Kezdődött a kihallgatás. Ki kezdte, miért kezdte és így tovább, és így tovább. Miért mondtam a többieknek, hogy ne rakják a kévét, és ne dolgozzunk? Azért - mondtam -, mert ünnep volt, és hogyha az uraknak jár az ünneplés, hogyha nekik nem kell példát mutatni, akkor nekünk sem, és azért nem dolgoztunk. Ki volt a kezdeményező? Hát azt nem akarta senki se vállalni. Horváth került előtérbe, mert Csikit ez bántalmazta. Én őt mindenáron menteni akartam, mert tudtam, hogy kiskorú vagyok, ő már a 20. évében volt. Állítottam: én mondtam, hogy ne dolgozzanak, nem ő. Azt mondtam nekik, amikor én következtem, mindent aláírok egy föltétel mellett, annak ellenére, hogy kiskorú vagyok. Követeltem, hogy írják bele azt, miért nem akarok dolgozni, és elmondtam nekik megint. Ha minden ember ebben az országban egyenlő, egyenlő joga van neki, akkor, amikor ünnep van, az egyszerű embernek jár a lelki élet is, szóval a Szent István napi körmenet is. Viszont ha olyan idők vannak, hogy háború van, most dolgozni kell, akkor dolgozzanak azok is, akiknek ez az uralkodó rendszer érdekében a legnagyobb érdekük volna. Tehát a munkavezetők, az igazgató és a zsinóros kabátos nyugalmazott katonatisztek is dolgozzanak, mert az ő érdekük. Magyaráztam hosszasan, a polgári ruhás ember csak figyel, figyel meg figyel. Azt mondja, nem ez a lényeg, ismerjem be, hogy én voltam a kezdeményező. Mondom neki: én azt elismerem, de azzal a feltétellel, hogy azt mind 42
