Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

kétfogatos hintókon meg lóháton hogyan mennek a katonatiszti ruhába öltözött emberek a versenyre. A bábolnai katonai alakulatnak igen jó fúvós zenekara volt, és minden szombaton térzenét szokott adni, nagyon szerettük hallgatni a Rákóczi indulót és a többi számaikat. A nép mind jobban morgott, a rettenetes nagy meleg miatt is.

Volt velem ott egy Horváth nevezetű - azt hiszem innen, Budapest környékéről való - ember, azután sose, azelőtt se láttam, nem is hallottam róla. Mi ketten a zsákokat szedtük el a géptől. Ömlött ki belőle a búza, alig, hogy kicseréltem, már tele volt. Be kellett kötni, a mérlegre, föl a szekérre. A nép meg morgott, hogy nem mehet most a Szent István napi nagy körmenetre. Egyszer csak az egyik azt mondja: ne dolgozzunk. Én meg mondtam nekik - rakták a kévéket -, hogy ne rakjátok, hagyjuk abba. Azzal szépen abbahagyták a munkát, nem rakták. Egy Csiki Ferenc nevezetű, aki akkor már a Don-kanyarból jött haza, volt a munkavezető, a botjával hadonászott, hogy így meg úgy, meg amúgy. Mért nem dolgozunk? Én azt mondtam neki, hát minek dolgozzunk, hiszen az urak sem dolgoznak. Ha az uraknak nem kell az ország érdekében dolgozni, nekem még annyira sem kell. Erre aztán - jó vastag olyan kampós botja volt - meg akart ütni. Horváth Ferenc szépen hátulról nekiment, meglökte, Csiki pedig odaesett a gép alá. Amikor látta a gépész, hogy valami zűrzavar van, leállította a gépet, hogy így dolgozni nem lehet.

Lefeküdt, leült a nép az árnyékba és nem dolgozott senki. Csiki erre aztán összeszedte magát, gyorsan elszaladt, kiabált a csendőrökért, de ez már délután volt, három óra táján. A tűz kialudt a gőzgépben, azt újra föl kellett volna fűteni, ami egy-két órába telik, tudom, mert a nagyanyámnak is volt ilyen. Azt mondta a gépész: ma már nem érdemes újra kezdeni, nem érdemes fűteni, úgyis hamarosan este lesz, menjen mindenki haza. Mi nagy örömmel elmentünk haza. Csiki a csendőrséget emlegette, mint az előbb mondtam, de senki se gondolta, én magam

41