Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
tok egymásnak adták a kilincset a mi régi iskolánkban is, mindenki a magáét magyarázta, az emberek egy része nevetett rajta, másik része kifütyülte, a harmadik rész azt mondta, az csak mind hazugság és így ment tovább. Az állami hivatalnokok és természetesen a tisztelendő úr - az előbb említett káplán, aki csak címzetes plébános, akiről mondtam, hogy magyarul tanított hittant is -, a kormánypártot kellett, hogy támogassa. A falusi kisbíró a dobbal kihirdette, hogy ekkor és ekkor a kormánypárt nagygyűlést tart az iskola udvarán. Várta a nép, legalábbis egy része, azért is fegyelmezetten, mert hát a plébános úr jön vele, ugyanis a kormánypárti képviselőjelölt nem tudott magyarul, tehát a plébános úr volt, aki a nyelvi nehézséget próbálta áthidalni. Mint más alkalommal, most is a plébános úr és a kormánypárti jelölt betértek a helyi vendéglőbe, ahol kicsit elborozgattak és onnan indultak, a nép pedig az iskola udvarán várta őket. Hát mi - úgy szoktuk mondani, a bámészkodó gyerekek, akik mindenre kíváncsiak - néztük, mit történik most itt. Néhány szót szólt a képviselő jelölt is, de ő hamar abbahagyta, mert hát a nép úgysem értette a szlovén nyelvet. A címzetes plébános úr már alig várta, hogy átvehesse a szót, mert ilyenkor kicsit bőbeszédűbb volt, mint máskor, szólt a tanítónak, hogy hozassa ki az iskolából - mi stoklinak neveztük - a négylábú, karfa nélküli széket. Az iskolaudvar közepén állt a kút. Annak a volt egy ajtaja, fölül lefedve, odatette, föllépett rá. Nagyon mély, dörgő hangja volt, úgy szokta mindig kezdeni, hogy kedves híveim, a kezével hadonászott. Arra hegyezte ki a mondanivalóját, hogy a kormánypárt majd mennyire fogja az emberek érdekeit képviselni és így tovább, és hogy mindenki szavazzon arra. Buzdító, lényegében vallási beszédről volt szó, de az öreg már eléggé venne volt a korban, úgy látszik, hogy a bornak a hatására már annyira belemelegedett, hogy kezdett ingadozni. Valóban nevetséges, de így volt, kezdett ingadozni azon a kútkáván, a nép meg körülállta, különösen az én nagybátyám meg 25
