Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

a legjobb hívei ott nézték, hallgatták. Egyszer csak megbillent a nagy szónoklatban, le akart esni, szerencsére a közelben állók megfogták, nem esett le, de ezzel meg is szűnt az ún. nagy politikai beszéd és a magyarázkodás. Akkor is egyik része nevetett, másik része fütyült, hát mi gyerekek ezt nagyon élveztük, nevettünk, hogy ilyen valóban cirkusz-forma eseményeknek lehetünk tanúi. Másnap a nagybátyám a kovácsműhelyben dolgozott, én szoktam neki segédkezni. Mondtam neki, Jóska bátyám, mit szól maga hozzá - nagyon vallásos ember volt, mint az előbb mondtam -, hát ez szép volt a címzetes plébánostól, hogy annyira berúgott, majdnem leesett a szónoki emelvényről, ez nincs rendjén. Azt mondta: hallgass, hallgass, az Isten dolgába ne avatkozz, vedd úgy, hogy minden a legnagyobb rendben volt és rendben van. Nevettem egyet rajta, na, gondoltam magamban, ilyen példamutatással nem valami nagy hatást lehet elérni.

A tanító természetesen szintén lehetőleg a kormánypártot támogatta. Ő is kiadta az iskolában az utasítást, hogy minden gyerek otthon a szülőnek mondja meg, hogy köteles kormánypártra szavazni, ha nem, megbuknak a gyerekek, mert akkor nem titkos szavazások voltak. A szavazások úgy folytak, hogy mindenkinek a személyi lapját fel kellett mutatnia, hogy: X. Y., pl. Varga Ferenc - az apám - bevették az adatait és azt, hogy erre és erre a képviselő-jelöltre szavazott. Ezért az akkori szavazáson, ha valaki megnézi a statisztikai kimutatásokat, az embereknek még 50%-a sem jelent meg. Mert mindenki tartott attól, hogy hátha éppen nem az a párt győz, ahova ő szavazott, tehát ne szólj szám, nem fáj fejem. ígértek ám mindent az embereknek, minden párt mindent ígért, de az emberek nem igen hajlottak a szavazásra. A tanító kiadta az utasítást, hogy kormánypárt jelöltjére kell szavazni, az emberek többsége a Mačeket éltette. Amikor a szavazás folyt, a tanító figyelt, ott járt közöttük az iskola udvarán, ahol összegyülekezett az egész nép és egyik éltette a pártot, másik a másik pártot. A leghangosabbak voltak mindig az ellen-26