Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

jókedve volt, akkor azt mondta, jól van, elmehetünk egy kicsit előbb. Nagyon ritkán szólt ő a vallásról, inkább mindig vicceket magyarázgatott. Amikor józan volt, beszélt valamit a vallásról, de nem erőszakoskodott egy csöppet sem annak érdekében, hogy a hittanon keresztül szlovénosító eszméket csöpögtessen belénk.

Talán emiatt, hogy nem eléggé hűségesen teljesítette a hitoktatói feladatát, talán más okok miatt is, oda helyeztek melléje egy fiatal káplánt, aki csak szlovénul tudott, és ő vette át a negyedik osztálytól a hitoktatást nálunk Göntérházán is. Az volt talán az első kérdése, hogy megkérdezte, mennyi az osztályban a magyar és mennyi a szlovén. Hát összesen hárman voltak szlovén gyerekek, csak egyikük evangélikus, a többiek Göntérházán mind katolikusok. S ezeknél a családoknál csak mindenütt egy gyerek volt. A szüleik még szlovénul beszéltek jobban, a gyerek már magyarul, s mondták, hogy ők szlovénok. Hát bizony akkor a tisztelendő úr eléggé csodálkozott, hát hogy létezik az, hogy egy ilyen kis faluban csak három szlovén van, a többi mind magyar. No annak ellenére bejelentette, hogy tekintet nélkül arra, hogy ki milyen nemzetiségű, a továbbiakban a hitoktatás szlovén nyelven folyik.

Meg kell őszintén mondanom azt, hogy az én nagyanyám és a gyerekei, az anyám kivételével alapjában véve vallásosak voltak, habár Göntérházán templom nem volt. Mink a dobronaki plébániához tartoztunk, ami hat és fél kilométer, Lendva pedig hét kilométer. A göntérházi népből, különösen a téli időben, talán csak a fiatalabbja vagy egy-két idősebb járt templomba, de az én anyám például nemigen járogathatott, mert sok volt a gyerek. Örült neki, hogy vasárnap kicsit rendbe szedheti a ruhájukat és így tovább. Úgyhogy, habár a nagyanyám megpróbálta, mert nála laktam, de az anyám minket, gyerekeket soha nem nevelt vallási fanatizmusra. Nem is törődött sokat vele, hogy tanultuk, vagy nem tanultunk vallást. Amikor a tisztelendő úr bejelentette, hogy többé nincs magyarnyelvű hitoktatás, összeszed-17