Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

te a magyarnyelvű katekizmust, és kiadta az utasítást, hogy a következő szerdáig mindenki szerezzen be szlovén hittankönyvet, mert akinek nem lesz - nem mondta meg, mi következik, de érteni lehetett.

Én mindig olyan voltam fiatal koromban is, hogy ha valamit erőszakkal akartak rám kényszeríteni, annak mindig ellenálltam. Mivel ez az ember kiadta a kemény utasítást, én otthon a nagyanyámnak meg sem mondtam, hogy miről van szó, pedig ő vett volna nekem. Visszamentünk a következő hét szerdán, azzal kezdte az első padsorban végig, hogy kinek van szlovén hittankönyvecskéje, s kinek nincs. Akinek nem volt, az azt mondta, hogy nem volt az anyjának pénze, majd jövő hétre - így szokták mondani - eladja a tojást és akkor majd lesz. Odaért énhozzám, nincs. Miért nincs? Azt mondtam neki: - Káplán úr, tudja mit, hát eddig nekünk a hitoktató azt szokta mondani: Isten mindent tud, Isten mindent lát, Isten mindent ért. Hát, ha ez így van, akkor minek nekünk szlovén hitoktatási könyv, amikor a magyar nyelvet is érti. Miránk ezt ránk kényszerítik. - És mondom neki: - Nincs és nem is lesz. - Nem tudom, hogy megsértettem-e a tisztelendő urat, vagy mi volt vele, rám nézett, azt mondta a mellettem ülő unokatestvéremnek: menjen ki és hozzon be egy botot.

Azt is hozzá kell tennem, hogy mi olyan gyerekek voltunk, hogy a tanítónak ott állt a botja abban az időben, az iskolában, a sarokba betámasztva. De mikor reggel láttunk, hogy ott van, bementünk időben, szépen összezúztuk, s be a kályhába, eltüntettük. Ez a tanító olyan jólelkű ember volt - hogy visszatérjek -, nem kereste sose azt, hogy ki tüntette, ki nem tüntette el. Jól van, nincs. Megint hozatott másikakat és ez így ment naprólnapra. Bot nincs. Hát ez az én drágalátos unokatestvérem elment ki, a tanító veteményes kertjéből kihúzott egy olyan vékonyabb - babnak állító - karót. Vékony volt, olyan gally, nem vagdosták le simára. Behozta ezt, ránézett a tisztelendő úr, hát kicsit durvának tarthatta, mert lehúzott neki egy jó pofont, és azt

18