Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
a magadét. Ez az ember sem volt sokáig, csak egy évig a faluban, mert az állandó iszákossága miatt áthelyezték. Jött a harmadik tanító, aki teljesen szlovén volt. Szlovénia olyan területéről, amit most, a II. világháborút követően kapcsoltak Jugoszláviához, ő Olaszországban született. Az I. világháború után nagyon sok szlovént kitelepítettek Olaszországból, ő is azok közé tartozott. Nem felejtem el, vasárnap reggel lehetett, láttam, hogy egy ember jön a faluba. Jobbul volt öltözve, mindjárt feltűnt, biztos vagy valami állami hivatalnok, vagy tanító. Szlovénul köszönt, hogy dober dan, jó napot, s azt kérdezte tőlem, hogy hol az iskola. Másnap aztán mentem haza, a nagyanyámtól hallottam, hogy itt az új tanító. No ebben az emberben megvolt az emberség, hisz ő lényegében saját bőrén tapasztalta a nemzetiségi elnyomást, de Olaszországban, a határon kívül. Amikor iskolába mentünk, az első napon mindjárt megmondta, a szülőknek is, nekünk is, hogy ő magyarul nem tud. Állami hivatalnok, akinek szlovénul kell tanítania. Értsük meg, próbáljuk egymást megérteni, egymást tolerálni. Ő nem fogja a nemzetiséget küldözni, de hát a tanítás szlovén nyelven fog folyni. Akkor az iskolából a magyar ábécéskönyvek teljesen eltűntek, nem engedélyezték. Az elsőben még láttam a magyar ábécéskönyvet, de nem tanultam rendszeresen. Azután amíg én általános iskolába jártam, magyar tanítás nem volt. No de ennek vannak bizonyos közbeeső része is, amelyeket talán érdemes volna megemlíteni. A hittan továbbra is magyar nyelven folyt. A plébános tulajdonképpen nem is volt plébános, mert sose lehetett az, hisz ő is elég iszákos ember hírében állt, jobban szerette a bort meg a szomszédos vendéglősnőt, mint a hivatását. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején végezte el a teológiát és mind a két nyelvet beszélte. Ö a hittant magyarul tanította, úgy negyedik osztályos koromig, már amikor tanított, mert útba esett a vendéglő - oda mindig betért. Elmentünk sokszor érte, hogy jöjjön és mondja meg, hogy lesz hittan, vagy nem lesz hittan, mert jön a másik váltás, a délutáni az iskolába. Mikor 16
