Zágorec-Csuka Judit: Viharverten (Lendva, 1997)

Visszatérés Ithakába - élet-versek

Viharverten

Legyen már ez a tél is a tiétek, a nyerteseké, a befutottaké, legyek, mint áldozat a tiétek, ha üldözőim helyett engem mar a rozsda.

Kezdetben mintha kihagytak volna, aztán kikerültek, csak a muramenti erdők szerettek, a Lendva-hegy feletti tüzesedő Nap, a göntérházi búzamezők ringása.

Ebben a félelmetes télben erős villámok verik szét aszályos paraszti arcod, kenyeret dagasztó kezed. Reggelre lehet, hogy elalszanak a szénakazlakban a csillagok, s szunnyadásukkal eláll a vihar.

13