Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)
Szíriusz, az űr kerékpáros királya
SziRIUSZ, AZ ŰR KERÉKPÁROS KIRÁLYA Kora délután óta folyt a mulatság a faluotthon nagytermében, amelyet előzőleg külön erre az alkalomra gondosan kitakarítottak és kidíszítettek. Az egyik sarokban felállított pódiumon a négytagú zenekar majdhogynem megszakítás nélkül húzta a modern, gyors, zajos számokat. A ritka rövid szünetekben a zenészek az asztalukhoz ültek, amely szinte roskadozott a sok üvegtől és pohártól, hogy szomjasan és fáradtan nagyokat kortyolgassanak italukból. Arcuk kipirult, mégis nevetve törölgették verejtékes homlokukat, igazgatták izzadságtól átitatott, egyforma rózsaszínű ingjüket és barna mellényüket. Roppant meleg volt. A hőséget a sűrűn fogyasztott alkoholmennyiség és dohányfüst is növelte. Egyre többet ittak az emberek és egyre hangosabban beszéltek erősen gesztikulálva és harsányan nevetve. A táncosoknak is melegük volt. Le-leültek asztalukhoz, hogy egy kissé enyhítsék szomjukat, ittak, majd folytatták a táncot. Az általánosan felfokozott hangulat csúcspontján Szíriusz végső idejét érezte a távozásnak. Jól elvolt mindaddig egy kissé meghúzódva egy nagyobb asztal sarkában, ahonnan enyhén vigyorogva figyelte a mulatozó néptömeget, senkit sem zavarva jelenlétével. Nem figyeltek különösképpen rá, de ez neki teljesen megfelelt. Észre sem vették, mikor telepedett közéjük, talán még azt sem látták, hogy egyáltalán ott ül az asztaluknál. Pohártöltéskor az ő poharát is teletöltötték, mint bárki másét, és ő is ivott, mint mindenki, majd vigyorgó, kicsit bamba tekintettel nézelődött. 55
