Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)
Mirza, a hazátlan álmodozó
lön-külön villant át a bosszantó szurdalás, ami egyre csak fokozódott, és mind dühösebbé tette. Osszeszorított öklével szeretett volna egy nagyot csapni valamibe vagy inkább valakibe. Hogy csillapítsa indulatait, a fürdőszobába ment, és hosszú, szinte romboló zuhanyozásba kezdett. Nem a megbeszélt időpontban érkezett. Váratlanul elmaradt egy üzleti tárgyalása, és mivel nem tudott sebtében időzíteni helyette egy másikat, hirtelen időmilliomosnak érezve magát, korábban elhagyta a hivatalt. Nem érzett emiatt semmilyen lelkiismeretfurdalást, tudta, hogy másnap úgyis be kell hoznia a mulasztottat, egyébként meg úgyis majdnem minden nap túlórázott. Akkor pedig miért ne használhatná ki végre ezt a néhány órát? Különben is nagyon vágyott már a lány után. Elképzelte Ildikó hosszú, szőke haját, kívánatos ajkát és formás testének kihívó idomait. Aznap estére ugyan nem beszéltek meg találkát, de ha már így adódott a helyzet, hát persze, hogy felugrik hozzá egy kicsit, hogy teleszívja a tüdejét tágas, világos lakásának kellemes illatával, megteljen duruzsoló simogatásával, csitítsa szomjas vágyát... Egy csokor rózsával a kezében toppant be, majd az arcán ülő széles mosoly grimasszá torzult, ami a lány majdhogynem rikácsoló hangjától és az undorító látványtól, ami elétárult, még szélesebbé vált.- Mit bámulsz? Mit állsz ott, mint egy kuka? Nem hiszel a szemednek? - ordította a lány. - Hát mit gondoltál, miből tartom el magam? Miből tudnék ilyen lakást fenntartani, itt, nyugaton, hiszen most nem a Balkánon vagy Magyarországon vagyunk! Csak nem hitted el, hogy valóban a szüleim támogatnak? - gúnyosan felnevetett. - Keményen, nagyon keményen meg kellett dolgoznom minden négyzetcentiméterért, minden egyes rohadt kis tárgyért, mindenért! Semmit sem kaptam ajándékba senkitől. Nem mindegy, hogy a seggemmel kerestem meg? 50
