Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)
Meglapulva a kerítés mögött
beszélnek róla az emberek, mert az aztán nem valami kellemes! A vén gonosztevő! A vénasszonynak be nem állt a szája, egyre csak dőltek belőle a szitkok.- No, és mégis miket beszélnek róla az emberek? - sikerült végül is megkérdeznie az idegennek.- Nem tudja? Hát akkor miért keresi, ha még nem is ismeri? - vált most gyanakvóvá a vénasszony. De aztán meg sem várva a választ (úgy látszik, a beszélhetnékje nagyobb volt a kíváncsiságánál), folytatta a locsogást. - Mondhatom, nagyon cudar, gonosz ember volt ez. Már a háború előtt is sok bosszúságot okozott a szomszédjainak, de azok a későbbi gaztetteihez képest szóra sem érdemesek. No, amikor kitört a háború, akkor aztán végképp kimutatta a foga fehérjét! Olyan gonoszságokat követett el, amikről még beszélni is hátborzongató. Embereket jelentett fel és hurcoltatott lágerbe, táborokba, ahonnan aztán már senki sem tért vissza. De nem csak egyes embereket, hanem egész családokat vitetett el. A házukat aztán kifosztotta, elrabolt mindent, ami csak értékes volt. Felfegyverkezve járta a falut, és akiről úgy vélte, hogy egy kissé görbe szemmel nézett rá, az már másnap el is tűnt a faluból. Jó, ha csak egyedül őt cipelték el, és nem az egész családját! És képzelje - mondta suttogva -, ölt is! Az ám, gyilkolt! Nyolc embert ölt meg, de lehet, hogy többet. Ez egy hidegvérű, gonosz gyilkos. Sőt, még erőszakolt is. Az asszonyt utána meg akarta ölni, de annak mégis sikerült valahogy elmenekülnie, és azóta senki sem látta őt. Máig sem tudni pontosan, mi lett vele, de azt beszélik a szerencsétlenről, hogy sikerült kijutnia Amerikába, ahol lett egy fia, de ide már többé sohasem tért vissza. Hogy ez a gonosztevő volt-e a gyerek apja, azt sem tudni biztosan. Pedig de szép lány volt, a legszebb a faluban... Az öregasszonyból egyre csak áradt a sok mondandó, be nem állt a szája, egyre csak mondta, mondta a magá-40
