Bence Utrosa Gabriella: Mégis harangoztak (Lendva, 1999)
Mégis harangoztak
Letörölte könnyeit. Visszasüllyesztette a fiókba a fenyegető hangnemű levelet. Tekintete a távolba meredt. Harangoztak. Olyan hihetetlenül hátborzongató volt a látvány, hogy csak méltatlankodni tudtak rajta csodálkozva a falubeliek, mit sem értve. A ház mögötti tóka szinte teljesen kiszáradt, hiszen már jó ideje nem esett eső. Tulajdonképpen, hogyan is tudott elfulladni olyan sekély vízben, olyan nagyon sekélyben, amelybe még egy gyerek se tudott volna belefulladni, hát még egy felnőtt személy? De úgy látszik, Ilona ángyinak eltökélt szándéka volt, hogy véget vet az életének, azért feküdt bele arccal abba a kis pocsolyába. Azért erőszakolta ki mindenáron a halált, azért tett olyat, amit korábban ő sem tudott megérteni. Lehet, hogy mindezek ellenére motoszkált a fejében egy nyugtalanító gondolat, hogy vajon kiharangozzák-e? Lehet... Harangoztak. Mégis harangoztak. Szomorúan kongott a hangja, de Ilona ángyi ezt már nem hallotta. 35
