Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)
Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára
van a szlovéniai magyarságnak érdekközössége és törvény szavatolja, hogy tanuljon, beszéljen, olvasson magyarul. Igen, igaz, hogy Kaposvárról, Pestről, Szegedről, Miskolcról valóban úgy látható, ha megvan a lehetőség a megmaradásra, akkor nem kell mást tenni, mint élni azzal. Élni, megélni, s megmaradni. Innen nézvést a képlet ilyen egyszerű. Viszont Varga József verseit húsz év óta olvasva tudom: a képlet, azaz az élet sohasem egyszerű. Varga 1984-ben Fonyódon a Nyelvhasználatunk tüskéi című versét olvasta fel a helyi gimnázium diákjainak. Szavait döbbent csönd fogadta. Sok tizenéves akkor értette meg, hogy a magyarság, a magyar szó, a magyarul tanulás nem mindenhol evidencia. Ezt a muravidéki magyarokhoz írott ódáival Varga József újra és újra igazolta. A mag, a nyelv és a múlt megőrzésének fontosságáról szólt és szól több kötetében. Költői attitűdje egyértelmű: a nyelv kulcsfontosságú az identitásban, így megengedhetetlen, hogy az évezredek viharait kiálló faj önmagát ítélje pusztulásra. Ez határozta meg Vargánál a Mag-Szó-Álom, A muravidéki magyarokhoz. A Kó\, a Görcsös virrasztóéban és még több vers mondanivalóját. A magyarság sorsával foglalkozó költeményeinek kettős a mondanivalója: érezze át mindenki a szülőföld (a Lendva-hegy környéki táj) megtartó erejét, s ha ezt megtapasztalta, akkor tegyen valamit azért, hogy a magyar szó és azzal a nép megmaradjon ott. Idézzük az egyik erőteljes figyelmeztetést: Mag-Szó-Álom... (A muravidéki magyarokhoz!) Őrizzétek a magyarság évezredes Magját: lelkünk kertjének sokszínű, virágdíszes napját, őseink nomád létének gazdag rétű honát, a pillangó-röptű rétek mézelő aranyát, a bővérű, kacér fenyők 34
