Maczó János: Varga József 80 éves (Dunaharaszti, 2010)

Köszöntő montázs Varga Józsefhez - 80. születésnapjára

pikkelyes tobozát, a békét sugalló bércek nyugalmas odúját, a fodros keblű ta vaink csillagarcú habját: megmaradásunk hő vágyát! Őrizzétek az ősi Szót a kegyetlen idő vasfogú rombolásától, a múltszakadástól, a medveének sámáni szokását feledő bősz tivornyák nyomásától, az idegen átkok és mérgező áramlatok, vad, gyökérsorvasztó nézetek rémes-fuHasztó féreg-fonatától; és álljatok büszke szívvel a hont védő gátra, gyepűszegélyű sáncra!

Nyilván az ifjúkortól gyűjtött tapasztalatok alakították Varga nézeteit, hiszen megőrzött verseivel bizonyítható, hogy öt évtizede szembesül költőként (tanárként meg kutatóként) mardosó gondokkal. Milyenekkel? íme: számára a „Magyarság-Nyár" csak négy évig tarthatott, hogy nem „sziklaszilárd" a muravidékiek jövőbe vetett hite, s nem látszik a megváltás napjának fénye, hogy sok a bizonytalanság és a kétely, mert a magyar gyerekek játék közben szlovénül beszélnek...

Ahhoz, hogy szembenézhessen a mardosó gondokkal, megingathatatlan háttérre volt szüksége. Ezt Varga József több mint negyvenöt éve megteremtette magának, amikor rátalált a tanítónőre, akinek a nevét Még harminc év után is... a fehéren világító nyárfák „kacér" törzsébe véste. A természeti képekre épített szelíd vallomás (valamint A virágbibe..., a Szex/text/ológia, az Ifjú szívem...) bizonyság arra, hogy a költő ezzel a biztos érzelmi (családi) háttérrel járhatta be útját. A háttérről szóló vallomásaiban természetszerűleg belejátszanak líratörténeti hatások. Természetes ez, mondom, hiszen Varga jól ismeri Petőfi Sándor („Füstbe ment terv"), Vajda János (Negyven év múltán), Ady Endre {Ifjú szívem...) költészetét.

35