Zágorec-Csuka Judit: Sivatagi szélben. Versek és műfordítások (Pilisvörösvár - Lendva, 2011)
"Ősi humusz, belőle nőttem én, belé is süppedek"
Epilógus gróf Zrínyi Péternek Pannónia előkelői közt vitéz a végeken, előbbre látott főúri haszonelvűségen, kapzsiságon, törökellenes harcon, Habsburg-politikán, főúri intrikákon, a királyi birtokosok kiküldetésén, önző személyi és vagyoni torzsalkodáson, európai látókörök horizontján, nemzeti problémák felismerésén túl, de elkésett a megoldás, elkésett minden, ami késve érkezik, az összeesküvőnek sem bocsátottak meg Bécsben, 1671. április 29-én Bécsújhelyen fejedet vették, Isten kezébe helyezve sorsodat, az irgalmasságot, Anna Katarinának írt búcsúleveled, az utolsó óhajod neki szólt, a hóhér bárdja kétszer sújtotta a fejedet, térdre esve, de nem letérdelve, széthullott, szétesett a tested, hiába kötötték be a szemedet, Európa látta a véres végzeted, a fekete mentéden folyt szét nemesi véred, Bécsújhely főterén idegen emberek látták szétesésed, több volt ez, mint rebellio, több mint vértanúság, több mint sors, „Sors bona nihil aluid”, több az erőszaknál, hiszen nem erre születtél, nem ezt kerested az Adriai-tengertől a kassai dómig, Zrínyi Ilona többször is beleremegett, 59
