Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

mánus értékek melletti kiállás mindenképpen költői »agitáció« egy tisztességesebb, romlatlan világ mellett”. A szalmával borított, „szél tépte”, „kontyos” pince látványa elborzasztja: „minden, minden / a múlt útjába áll” - vonta le a szomorú tanulságot (Régi dal). Máshol ismét apokaliptikus képekkel festette a környezetszennyezés következményeit, a vegyszerekkel és rovarölőkkel/gyomirtókkal tönkretett természetet: „A folyó medrében üres dobozsereg... / Döglött halak ikrái új életre készen / úsznak a Mura felé.” (Helyzetkép).

Első könyvében, a Halicanumi üzenetben (1975), majd a harmadik, Hóvágy című kötetében is (1985) nagy szerep jutott a kísérletezésnek, amiből az európai, klasszikus hagyományoktól távol eső, japán-kínai gyökerű haikuk sem hiányozhattak. Rendíthetetlenül hitt a költői szó erejében, ezért gyakran használt egyszavas, gyakran egyszótagos verssorokat, ezeknek a szószilánkoknak is nagy jelentőséget tulajdonított.

Költészetének kiapadhatatlan forrása a szerelmi élmény, bár egyik kritikusa szerint (Fekete J. J.) ebben volt a legkevésbé sikeres. Ezekre, főleg költészetének korai szakaszában - ahogy Bori Imre a jugoszláviai magyar irodalomról írott szintézisében megállapította - a „romantikus lobogás” jellemző. A felemelő, tiszta érzés azonban gyakran öltött nála a témától idegen alakzatot, színárnyalatot: az érzelmi teljesség hol igazi násszá, hol pedig gyásszá fajult. A feloldhatatlan ellentét gyakran egy rövid versrészletben is benne foglaltatik: „szeretőm / lélek-temetőm / szív emésztőm” hangzik a bájoló a Virágének című versében.18

Két és fél évtizednyi szerkesztői tevékenységének egyik legfigyelemreméltóbb teljesítménye a. Naptár, mely - levetve almanach-jelle-18 BORI (1993): 275.

93