Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

szervek biztosították. Határozat született arról is, hogy az aktualitás biztosítása és az olvasók toborzása érdekében két magyar újságíró felvételét kell meghirdetni, a kéthetenkénti megjelenést pedig hetire váltani. A terjedelem növeléséről egyelőre még nem esett szó.

A legnagyobb problémát a képzett szakember-állomány hiánya jelentette, ám végül, két vajdasági magyar újságíró alkalmazásával, ez is megoldódott. Egyikük, Báti Koncz Zsuzsanna egy későbbi öszszefoglaló jellegű írásában így emlékezett ezekre az időkre: „A szerkesztésnek a körülményeket figyelembe véve, egy sajátos, az alapító és az olvasók által igényelt szerkesztési politikát kellett vezetnie: a lapban helyet kellett adni a helyi, a muravidéki, a szlovéniai, a szövetségi és a világeseményeknek mindössze 4 oldalon, hiszen akárcsak napjainkban, ez az újság volt a magyar anyanyelvű lakosság egyik fő tájékoztatási forrása.”45

A Népújság e számait lapozgatva a mai kutató ténylegesen nem talál egyebet, mint amiről a fentiekben már szó esett, a négy oldal csak a legfontosabb hírek, események közlésére tért ki - egyszóval a tájékoztatást tartotta legfontosabb feladatának. S amint az a már idézett írásból kiderül, a folytatás sem volt zökkenőmentes: a hullámvölgy mélypontja az 1966-68-as évekre esett, amikor a felelős szerkesztő betegsége és egy újságíró eltávozása miatt hosszabb ideig ismét csak egyetlen hivatásos újságírója maradt a lapnak. 1968- ban kapott a lap magyar felelős szerkesztőt, addig ugyanis szlovén szerkesztők töltötték be ezt a tisztséget. E korszak kritikai elemzése, eredményeinek és hiányosságainak áttekintése 1971-ben történt meg, az olvasók bevonásával, véleményük meghallgatásával. A korabeli felmérés megállapítása szerint a Népújság kielégíti az itteni

45 BÁTI Koncz [1978]: 38-40.

51