Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

szükségleteit és kívánságait. Éppen ezért a Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének Járási Bizottsága határozatot hozott egy kéthetenként megjelenő lap megindítására, amely anyanyelvűnkön és az eddiginél nagyobb mértékben ismertetné a helyi eseményeket, járásunk haladását és problémáit, országunk szocialista fejlődését és a fontos nemzetközi eseményeket. Hogy az önművelés terén is támaszunkra legyen, az új lap több közművelődési és a mezőgazdasággal foglalkozó cikket is fog közölni.”42

Természetesen nem feledkezett meg kitérni a legfontosabb problémák vázolására sem, segítséget kért az olvasóktól a lap készítését, terjesztését és új olvasók toborzását illetően is. Főleg a tudósítókra helyezett nagy hangsúlyt, hozzájuk szinte könyörgő hangon szólt: „Lehetséges, hogy kezük már elszokott a tollforgatástól és nehezükre esik gondolataiknak írásban való kifejezése, mégis kérjük: jelentkezzenek, írjanak.” Az újság azonban, a többszöri felhívás ellenére, 1964-ig csupán fordítói szolgálatot teljesített, tevékenysége főleg a Pomurski Vestnik cikkeinek magyar nyelvű átültetésére korlátozódott. Érdemes itt kitérni még egy fontos mozzanatra, ami jól rávilágít a korabeli állapotokra, s amelynek központi alakja Vlaj volt. Az a Vlaj Lajos, akinek személyében az 50-es évek valamennyi politikai megmozdulása fő kezdeményezőjét kell látnunk. Tragikus sors az övé is: legnagyobb igyekezete ellenére sem tudott igazi osztályharcos magatartást felvenni, a nép tribunjává válni. Az író-pályatárs, Miško Kranjec később, Vlaj első kötetének előszavában 43„hiányosságként” értékeli azt, hogy Vlajból nem lett olyan forradalmár, „aki fellázította volna a világot”, hanem megmaradt „életünk csendes, kicsi emberének”, aki legfeljebb „nyugodt, meleg

42 Bence (1994): 60.

43 Kranjec (1961): 10-11.

49