Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

gyarország belső társadalmi ellentmondásainak feloldásában „haladó módon” tudna közreműködni. A december 15-ig történtekből arra lehet következtetni, hogy a „sztálinista elemek” érvényre jutásával a Kádár-kormány politikája nem képes megoldást adni a magyarországi válságra - vallotta az éleslátásáról ismert szlovén politikus. Kezdetét vette tehát az újabb kommunista rémuralom, megtorlásokkal, melyek során több száz embert ítéltek koholt vádak alapján kötél általi halálra, köztük gyerekek is a forradalom mártírjaivá váltak. Az országot elhagyók száma meghaladta a 200 ezret. A Jugoszláviába menekülők száma pedig 1957 januárjában elérte a 15 ezret.40 Az itteni lakosság meleg élelemmel és ruhával segített a magyar forradalom és szabadságharc leverését követő menekültáradat részeseinek. Mindenütt szimpátiával, nagy szolidaritással fogadták a „hősöket”. A Magyar Köztársaság a forradalom fél évszázados évfordulóján emlékplaketteket adományozott a muravidéki magyaroknak a menekültek elszállásolásáért, fogadásáért és a velük való törődésért.

Az 1957-es évfolyam januári-februári számai az erősen sztálinista színezetű Tájékoztató Irodával történt szakítást követően, a „láncos kutya”-korszakból jól ismert szovjet vádakat emlegették. A Tiszta szocialista eszmecsere vagy elvtelen látszat-vita című, a belgrádi Borbából származó, s a „magyar” Pomurski Vestnikben is megjelentetett elemző írásban olvassuk: „... valamennyi szóban forgó cikk éles támadást tartalmaz azok ellen az emberek ellen, akik állítólag »a sztálinizmus elleni harc örve alatt« és a »nemzeti kommunizmus jelszavával« gyengíteni kívánják a szocialista országok egységét (amelynek részeseként természetesen Jugoszláviát is tekintik

40 Pomurski Vestnik, II. 2. 4.

47