Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

ben is kiemelt téma a magyar lakosság sorsa fölötti aggódás, akiket minden áron meg akart védeni attól, hogy az új állam törvényeivel összeütközésbe kerüljenek.26

Új lapalapítási kísérlet eleve sikertelenségre lett volna ítélve, hiszen nem engedélyezte a diktatórikus jugoszláv állam. A „vidovdáni” (Vid napi) alkotmányban a diktatúra első napjaiban rendelet jelent meg az egyesületek működésének revíziójáról, de ez várt a politikai pártokra is. (A sajtó vonatkozásában Mák Ferenc e témakörrel foglalkozó tanulmányából tudjuk: 1 cikkelyben fogalmazta meg a sajtótörvény adta jogokat, valamint 66 cikkelyben a tiltó intézkedéseket, szabályokat.) 1929 januárjában feloszlatták az Országos Magyar Pártot is, a délvidéki magyarság egyetlen politikai és kisebbségvédelmi szervezetét.

A visszacsatolás után viszont Hartner Nándor, nagy lendülettel és óriási teherbírással, ott folytatta a lapkiadói munkát, ahol a húszas évek közepén kénytelen volt abbahagyni. Előbb újraindította a Muraszombat és Vidéke című lapot, majd néhány hét alatt megszervezte a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesületet, 1943-ban pedig a Muraszombati Járás országgyűlési képviselőjévé választották. Lapja, mely a háború végéig folyamatosan megjelent, érthető módon sokat veszített harcias szókimondásából. A háborús uszítást is felvállalva, a budapesti kormány hűséges kiszolgálójává vált. Szerepét inkább ellenzékben tudta igazán betölteni, hiszen akkor a Szabadság egész Délvidék egyik legradikálisabb lapjának számított. Rövid élete során azonban az erősen megosztott és értelmiségétől megfosztott magyarságot nem sikerült kellőképpen megszólítania, felráznia, cselekvésre ösztönöznie.

26 Uo. 295.

35