Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

szlovénül nem tudók is tájékozódhassanak. A ljubljanai Jutro hetilap már a címben is „madžaron” (magyarbarát) áskálódásra utaló jelet vélt felfedezni, s felhívta a hatóságok figyelmét a Muravidéken zajló „sötét machináció” csírájában való elfojtására.24

Arról, hogy a „madžaronok szócsöve” lenne a lap, Göncz László megjegyzi: a hetilap az ezeréves magyar értékek hirdetése mellett a két nép történeti egymásra utaltságát, továbbá a muravidéki szláv nemzetiségű lakosság szlovén voltát hangoztatta, távol állt tőle a „vend teória” összes lehetséges változata. Göncz szerint a központi hatalmak számára Kühar lapja azért volt elfogadhatatlan, mert „a szlovén és magyar emberben számos pozitív sajátosságot vélt felfedezni, amit a délszláv állam keretében megpróbáltak eltüntetni, általánosságba taszítani, hiszen a Magyarországtól való elcsatoláskor tett ígéretekből semmit sem tudtak (vagy akartak) teljesíteni”. Tegyük hozzá: sárba tiporták, nevetség tárgyává tették azokat a szlovéneket, akik - mint Kühar is tette - a megbékélést és az ezeréves közös múlt értékeit fel merték említeni.25 Ettől függetlenül az 1927-től „gazdasági és társadalmi hetilap” alcímmel megjelent Muravidék fontos tájékozódási forrásául szolgált a talajvesztett muravidéki magyarságnak, nehéz magára találása e sorsdöntő szakaszában.

A 30-as évek elején a klerikálisok magyar nyelven is megjelenő újságja, a Népújság szűnt meg elsőként, majd előfizetők híján Kühar és a liberálisok lapja is követte 1932-ben. így a muravidéki magyarság a 30-as években sajtó nélkül maradt. Egyik utolsó próbálkozásában a Muravidék - 10 éves jubileumán - az eredeti célkitűzést próbálta alapfunkciójaként megjelölni, az új rendszerhez fűződő lojalitása hangsúlyozásával. Ám egyik utolsó megjelenésé24 GÖNCZ [2001]: 293.

25 Uo. 294.

34