Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

szlovéneknek, görzi és trieszti menekülteknek egyaránt. A nagycsaládos földművesek megörültek a kapott földnek, mely anyagi jobblétüket biztosította. A kapott földbe munkát, fáradságot, pénzt vetettek bele, hogy a termést kicsikarják belőle. És most csattant a magyarokon az ostor.” - a drámai előkészítés után a cikk szerzője a katonakötelesek ellenállása, illetve a magyar sorozóbizottságoknál való 1922. évi jelentkezés utóhatását taglalta. Ezek a családok, vegyesen szlovének és magyarok, az agrárhivatal válaszcsapásaként elveszítették a grófi földek bérlési jogát. A később csellel hazacsalogatott sorköteles dezertőröket 6-7 éves katonai szolgálatra kényszerítették. Persze, megint a magyarokat érte a nagyobb csapás, hiszen, ahogy a lapban is szerepel: a miniszteri rendelet értelmében a magyaroknak nem járt föld. Hiába érvelt cikkében Hartner logikusan: „Mert a magyar nemzetiségű (azonban) jugoszláv polgárra állampolgári terhek nehezednek, kell, hogy megillessék őt az alkotmányban biztosított polgári jogok is.”

Az 1923-as tanévkezdés kapcsán Hartner „apró hiányosságot” észlelt, amire a Rovás rovatban megjelent cikkében hívja fel a figyelmet: „Mint tudjuk, október 1-jén életbe lép az új hivatalnoki pragmatika, s azok, akik nincsenek kinevezve, 3 évig (megint) rendelkezési állományban maradnak” - elégedetlenkedett a cikk írója az Oktatásügyi Főtanács tanító-kinevezési halogatásai miatt.21

A gyanú olyannyira beigazolódott, hogy a Szabadság a következő, 1924/25-ös tanév kezdetén nem kevesebb, mint ötven tanító hiányáról számolt be a muravidéki iskolákban. A kialakult helyzetért pedig a kormányt és a rossz oktatáspolitikát tette felelőssé: „A pomurjei (muravidéki) tanítási rendszerben eddig is a politika és

21 Szabadság, 1923. szeptember 2. Murska Sobota, 1.16.

31