Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

I. A muravidéki magyarság küzdelmei a sajtó- és szólásszabadságért a XX. században

objektív tájékoztatás ismérvei, és ha a pártok csatározásában közvetlen részvételt nem is vállaltak fel, de a szimpátiaszerzés, a választási propaganda segítése és a meggyőzés rendre fontos törekvések a 20-as évek magyar és „helyi-szlovén” nyelvű sajtótermékeiben.

Mindenekelőtt álljunk meg a Hartner Nándor által kiadott Szabadság hetilapnál, amely a 20-as évek közepén tűnt ki harcos magatartásával, a magyar ügy melletti bátor kiállásával. Hartner nevelőatyja Hartner Géza, egykori magyar parlamenti képviselő volt (a muraszombati járásból), ám számára már kevés babér termett a nagypolitikai porondon. Sem a helyi szlovént, sem a horvátot nem beszélte, s bár 1933-ban Muraszombat polgármesterének választották meg, a húszas években, a hatalmas örökség birtokában, inkább a gazdasági életben volt sikeres. Az általa indított Szabadság hetilapot a hatalom - erősen revizionista szellemisége miatt - többször is perbe fogta, éppen a magyarokra nehezedő nyomás fokozódása időszakában, 1923 májusától megszűnéséig, 1925 augusztusáig jelent meg folyamatosan.

Ha az agrárreform kapcsán kifejtett tiltakozásait, vagy az oktatásügyben tapasztalt jogtiprások elleni felszólalásait nézzük, akkor kitűnik, hogy nem csupán a tulajdonát és életét féltő nagybirtokos hangja érvényesült a Szabadságban, hanem erőteljesen megnyilvánult a kis magyar közösség és a magyar iskolák megmaradását szolgálni igyekvő akarat is. Első ilyen cikke a Szabadságban az akkor legaktuálisabb témát érintette, a magyar családok földtől való eltiltását, az „agrárreform” jegyében. A Miért nem kapnak a magyarok grófi földet?20 című újságcikkében ezt olvashatjuk: „Prekmurjében több mint 16 ezer hold földet osztottak ki kezdetben magyaroknak és

20 Szabadság, 1923. július 15. Murska Sobota. I. 9.

30