Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Tervei a jövőre nézve, 1986 táján

Szúnyogh Sándor, a grafikus kortársa és barátja, a 80-as évek közepén készített hosszabb beszélgetésben, ajövőt távlatait is meglebbentette a még ereje teljében lévő művész előtt. A Népújság mellékleteként megjelent Muratájban, a Kitartok a színes fametszetnél című írásban, a grafika egyszerre modern és ősrégi műfaja mellett kötelezte el magát a művész. Ebben kiállítási terveiről is szólt: „Hamarosan ismét Japánban állítok ki. A kiállítás címe Hang - Annual” - újságolta Galič. Természetesen máshova is hívták, például Krakkóba, ahol már addig is több közös tárlaton szerepelt a jugoszláviai grafikusokkal, vagy éppen frissen Kanadába. De a legnagyobb kihívás mégiscsak Japán: „Az összes tárlat közül a japán meghívás izgatott fel legjobban, mert ott van a fametszet őshazája , s ez már (önmagában is) nagy dolog, ha az embert oda meghívják...”. Csak zárójelben jegyezte meg, hogy egy Velencei Biennále nagyságú kiállításon 500 művész vesz részt a világ minden tájáról.

A továbbiakban egy visszatekintő, az elmúlt 15 év munkásságából válogató, 100 grafikát felvonultató kiállításról is beszélt, melyre a muraszombati Miško Kranjec Galériában kerül kiállításra. Ez a kiállítás - szerinte - „mérleg lesz” az eddigi alkotómunkáról és az elmúlt 15 évben zajló munkásságról, de úgy véli, hogy „szembenézhetek önmagámmal”.

A színes fametszetekről pedig annyit árult el, hogy „megmaradok a technikánál”, de „fejleszteni és bővíteni szeretném”. Nem csak azért, mert a japán példa is igazolja: „divatja van” ennek a technikának, de a reprodukciós technikai újítás mellett az ősiségből és a hagyományos eljárásból is sokat megőrzött. Nem utolsósorban: rendkívül sok lehetőséget kínál az újabb tartalmak, és a művészi tökély kifejezésére, mely

218