Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Galič művészeti fejlődését ettől kezdve a nyomtatás és a formák variálása, a sokszorosítási technika által nyújtott lehetőségek modern szemlélete váltotta fel. Igazi képzőművészeti kutatójává, majd mesterévé lett az általa alkalmazott grafikai kivitelezésnek. Több kritikusa is megállapította: a tartalom és forma iránt a korai szakaszában is nagy érdeklődést tanúsító művész számára a figurális alapokból kinövő, későbbi nagyszabású vállalkozásoknál a színek kezdték átvenni a vezető szerepet.

Ami a motívumokat illeti, három nagy, időben is jól körülhatárolható témát járt be. 1974-től a lepkék kompozíciós struktúráiba Galič az életmű egészére is érvényes művészetfelfogás körvonalait is beleszőtte. A motívum azonban nem csak az átváltozás lehetőségét, hanem a létezés körforgását is előrevetítette, mely az elmúlással lett teljessé, az örökkévalóságba való megérkezéssel.

A Lepke ciklusban - mely nem rendeződött szigorú, zárt szabályszerűség szerint, inkább csak a tájban való „elhelyezés” volt fontos a kezdetekkor - nem nehéz felismerni a Lendva-hegyi lankák kubisztikus tájképeiből kinövő formáit. Később a rongáltság jelei és a széthulló szellemi tájak formái közé zárt, kiutat kereső pillangó képe is feltűnt. Éppen úgy, ahogy a gyönyörű formájú, később megannyi metamorfózison „átesett” hegedű a dekonstrukció folyamatában, hogy végül is a „történet” szemétdombján, a hegedűtemetőben kössön ki, visszatérve felismerhetetlen „síkfa” állapotába, amelyre új jeleket ír (Feljegyzés ciklus) egy láthatatlan kéz, később maga a művész.

A Feljegyzések sorozat valahogy logikusan követi a Hegedűket, amelyekben már utalás történt a fa struktúrájának (például évgyűrűk) a képzőművészet számára is sok izgalommal szolgáló művészeti kutatására. Ilyen értelemben a Feljegyzések, melyek egyre inkább távolod-207