Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések
nak a realitástól, köztes állomást jelentettek, és sok szempontból a Fosszűia ciklus előhírnökei, ahol már nem beszélhetünk természetutánzásról, sem a részletek átvételéről; itt Galič kifejezésével élve „a legtágabb értelemben vett absztraktról” van szó. Az életmű utolsó szakaszának legtöbbet firtatott, a művészettörténet számára is legizgalmasabbnak ítélt motívuma az ásványi világba visszatérő növényi-állati őslény képében megfogalmazott Fossztlia, mely minden eddiginél változatosabb, színskálán túli, metálosaranyos-ezüstös túlvilági színekben tobzódó, látomásos formavilágot tükröztet. Hagymás István kapcsolódó könyve, Az alsólendvai csillag előszavában írta: „A gálicsi életműben a magánmitológia szoros egységben jelenik meg az emberiség egyetemes mitológiájával, amelybe mesterünk új elemként becsempészi az archetípusi szintre emelt makrokozmoszt, ám mindenek előtt saját belső mikrokozmoszát tárja fel előttünk meghatóan a különben szemérmes és rejtőzködő alkotó.” Hagymás szerint közvetlen kapcsolat van a késői fosszíliáin elszaporodó fehér foltok (lukak) és a fehérvérűség, a gyors ütemben lefolyt, végzetszerű leukémia állapota (1997) között. Breda Ilich Klančnik a 2011-es kiállítás kapcsán a lepke- és kerámiagyűjtő Gálics „kerámiafestő korszakáról”, a dúcok nyomatként való felhasználásáról és azok kisplasztikaként történt kiállításáról elmondta: a művész „keramikus-kiruccanása” a vázafestésben és a grafikánál alkalmazott nyomástechnika, valamint a dúcok „fúrófaragó-lyuggató” megmunkálása közel áll a szobrászati tevékenységhez, a kerámia- és faszobrászattal rokon alkotási folyamat. Az 1993 nyarán a lendvai Keral kerámiagyárban készült vázák és edények absztrakt mintázata - kibővítve néhány tálcaalj-kerámialappal - a művész e korban készített grafikáinak színvilágához igazodott. A 208