Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

A fehér foltok új formákat, újfajta látásmódot is feltételeznek. így már az első lépésnél, a képi alap felállításánál megelőlegezem a kész alkotást. Itt minden véletlenszerű dolog kizárt! De...

„Be kell azonban vallanom, hogy azért vannak nálam is meglepetések. Ritkán, de akadnak: hogy a benső vízió nem esik egybe a külső képi megjelenéssel... S akkor még nem szóltunk a nyomófelület-dúc elkészítésétől, annak kiválasztásától, a megmunkálásig és a nyomtatásig terjedő, számomra mágikus alkotói folyamat feszített, de kontemplációval és az alkotás örömével/fájdalmával is megtűzdelt idő-egészben - áll a művész vallomásában”. (Bassini-Balažic: Stefan Galič, monog.)

A kezdeti, útkereséssel együtt járó problémák is hosszabb időt vettek igénybe, mint gondolnánk, hiszen a grafikai kísérletezés mellett még mindig a festészet tartotta fogva érdeklődését. A 2009-ben szervezett Galič Stefan másként című nagyszabású, Ljubljanában és Lendván párhuzamosan rendezett kiállítás kapcsán Breda Škrjanec művészettörténész kifejtette: 1970-ig tart az a lázas, sajátos „hang-keresés”, melyben végül is a nyomtatásos technika győzedelmeskedik, előbb a linó-, majd pedig a színes fametszet. Monográfusa, Hagymás István e döntés mögött a lendvai nyomdászhagyomány folytatását vélte felfedezni, melyet Hoffhalter Rudolf vándornyomdász örökített a távoli 1573-ból a lendvai művészre.

A grafika melletti végső döntés, melyet maga a művész egy későbbi beszélgetésben „alkotói varázslataként emlegetett, magyarázatra szorul. Škrjanec állapította meg, hogy a fametszettel s a grafika melletti elkötelezettségével, a neki megfelelő „médium” megtalálásával a ljubljanai grafikai iskola eszmeiségével való szakítás is megtörtént. Sajátos paradoxona ennek az útnak, hogy a grafikában elfogadhatatlan hibalehetőségeket aknázta ki, ahogy a tobzódó színhatásokkal is ellentmondott a grafika alapszabályainak.

206