Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

pezéséhez, ha egyáltalán eljutott... Tény, hogy ebben a stádiumban (1985-88 tájékán) már bizonyítottan a színskála multiplikációjához, a csillópor „lelki” színezékeivel-színtartalmaival is kibővített színkombinációkig, átfedésekig nyúlik a művész gondolati-technikai íve.

Ennek a témának a kifejtésére élete végén, egyik utolsó interjújában tett kísérletet, a rétegződés és a rész és mű-egész összhatásából kikövetkeztethető tartalmi jegyek magyarázatával: „Grafikáimat két szemszögből lehet vizsgálni: de hangsúlyozom, az egészből kell kiindulni, majd a részleteket olvasni. Ez utóbbiakban is rengeteg »apró« dolgot lehet felfedezni, amelyeknek formai-összetevő szerepük van, így részenként is, új rétegként olvashatók... Engem kezdetektől a nagy felület érdekel, s az ezen belüli részletek, fragmentumok. A rész és egész vonatkozásában - mint a nagy sík terület által indukált egyensúlykényszerben - keletkeznek a vibrációk, amelyek a kis dolgok feléledését hozzák, amelyek aztán végső soron a képi mezőt, mint egészet is összefogják.” Itt találunk megjegyzést a grafikai lap alapszínére is, amely általában fehér volt.

A továbbiakban egy beszélgetésünket idézem fel.- A fehérnek, illetve a „grafikai” fehérnek is fontos szerepe van a képsík teljességének kidolgozásában?- A képsík végső kidolgozottságában, a kompozíciós-egészben, a nyomtatáshoz előkészített lapnak is fontos eleme a fehér grafikai tér, maga a nyomtatandó felület. Persze, ez nem zárja ki a szűznyomás előtti grafikai lap alapszínét. Ez lehet más szín is, így nyomtattam már pergamenre és fekete papíranyagra is, az archív-színhatás kialakítása érdekében. Mi több, a grafikai felület és a grafikai lap közötti arányosság is nagy szerepet kap a „végterméket” illetőleg. Ez a kérdés már a Feljegyzések óta izgat, a Fosszílidkban pedig különösképpen előtérbe kerül.

205