Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések

Megírni a „magunk” versét

(Jegyzet Szuny ogb Sándor lírájáról, 10 évvel távozása után)

A címben szereplő óhajt ő fogalmazta meg utolsó, még életében megjelent verseskötete, a Halicanumi rapszódia fülszövegében. - „Úgy vélem, hogy még mindig nem írtam meg igazából a magam versét, de bízom benne, hogy egyszer sikerül. E válogatás összességében talán mégis tükrözi a muravidéki ember életét, érzéseit, küzdelmeit...” - állt a szöveg további részében. Miként tekinthetünk az immár lezárult életművére, költészetének fontosabb állomásaira, motívumrendszerére? Mennyiben alakította az idő, a tíz év távlata lírájának érvényességét, hangsúlyait?

Elöljáróban megjegyezzük: átfogó, az egész életműre reflektáló tanulmány, monográfia az elmúlt tíz évben nem született róla, utolsó, még életében napvilágot látott verseskötete 1991-ben jelent meg az újvidéki Fórum és a muravidéki magyar írócsoport közös kiadásában. Egy újabb válogatást, összegző jellegű áttekintést több ok is indokol: egyrészt hogy megóvjuk a feledéstől, másrészt a felnövekvő új nemzedékek elé tárjuk az életmű továbbmutató darabjait, vitális, maradandóságra érdemes értékeit. Az új könyv több mint egy kiadvány: főhajtás és adózás egy olyan költői-szerkesztői nagyság előtt, aki a muravidéki kultúra mindenese volt. A szlovéniai magyar irodalom alfája és ómegája.

Életében itthon „csak” jó tollú újságíróként, az anyanemzet irodalmi köreiben ihletett költőként tartották számon leginkább. Konoksága, nemzete és közössége iránti elkötelezettsége nevét Bécstől Kolozsvárig, Újvidéktől Dunaszerdahelyig ismertté tette. Az anyaországban főleg avantgárd versei miatt ünnepelte a gyér,

18S