Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)
IV. Évfordulók, méltatások, emlékezések
néha túlságosan is „egyetemes” mércével mérő és igényeket támasztó, az esztétikum egyeduralmát hirdető irodalomkritika. Ő maga is tisztában volt ezzel, hiszen már első verseiben ott a programadó szándék: a Tavaszvárásban erősen munkált a mi-tudat, a közösség iránti elkötelezettség, s kassáki indulattal fújt szellemi tett-indulót. ,, Kezdjétek elölről az acélrostos álmok szövését! Mennydörgésként csattan a pillanat. Emlékeitek keserű ízét az őrület vízeséséig küldjétek! (...) Kezdjétek elölről, az első gyermeklépésektől, iszapok-ingoványok vészeit kerüljétek!” A Fáklyavivőkben pedig népvezéri szerepkörben láttatta magát, amint a „szelíd, szófogadó” népet vezeti egy új Kánaán felé, egy jobb, igazságosabb világba. Csalódottsága annál nagyobb, hiszen léhűtők hada áll útjában, „kiskirályok, pénzhajhászok, hamis próféták, bukott proletárok” béklyózzák szándékait. - „Nem történt semmi, fáklyavivők voltunk” - olvashatjuk a csalódott összegzésben. Szúnyogh azonban nem minden versében vállalja fel a váteszszerepet, inkább iróniával, illetve öniróniával szemléli a „modern világ” fáraóinak esztelen ügyködéseit, a kakaskodást és talpnyalást. „A költőt valójában mégsem a jövő félelmetes képei riasztják, hanem a megváltoztathatatlan jelen, az elgerinctelenedés, a mindennapi poltronizmus, vagy nagyobb távlatból szemlélve a társadalom újbóli osztályrétegződése.” - írja e versekről a korabeli kritika (Fekete J. József). 186
