Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

III. A muravidéki tudományosság évtizedei

A valódi kincsgyűjtő, rendszerező

Végezetül térjünk ki Szúnyogh Sándor szerkesztő, a.Naptár mindenese gyűjtői tevékenységére. Egy sorok írója a kiadvány 30 éves jubileuma alkalmából közzétett hosszabb összefoglalójában (Naptártól a folyóiratig - Naptár 1989) már méltatta a Naptár szerkesztői elvében történt pozitív változásokat. A kritika a kalendáriumok jellegéből adódó, populizmust szolgáló, „mindent bele” elvnek, a szelekció nélküli, szerkesztői kvalitásérzéket is nélkülöző „közlőintézménynek” szólt. A szerkesztő szerzői közlése, saját irodalmi művei mellett, igen gyér, bár így is jelentős.

A kötetben megjelentetett Muravidéki kincsesláda című mesegyűjteményének előzménye is lehetne az 1994-ben közzétett, A muravidéki magyar népmese kincsestárából című, közel 20 oldalas meseblokk a Naptárban, Penavin Olga és Matijevics Lajos vajdasági szerzők 70-es évekbeli hazai gyűjtéséből. A nehézkes, sokszor szinte érthetetlen, őrségi és hetési nyelvjárásban lejegyzett verseket Szúnyogh a továbbadhatóság céljából „köznyelvesítette”, természetesen az eredetivel együtt feltüntetve, mintegy jelezvén: a muravidéki népmesék sem számítanak holmi kacatnak, hanem nagyon is értékes részét képezik a Kárpát-medencei magyar népmeséi hagyománynak.

Igazán azonban akkor volt elemében a jó tollú újságíró és költő, amikor terepszemlén vett részt, inspirációs vénája ekkor nyílt meg igazán. Kár, hogy csak két ilyen, a költészet, a mitológia és a tudomány összjátékából szőtt, „kegyelmi pillanatban” fogant írást hagyott maga után. Az egyik egy völgyifalui hiedelem-expedíció történetét meséli el, értékes tanulságokkal. „Völgyifalu határában a hiedelem nem a hun királyról szól, hanem a Gera hegytől keletre elterülő erdőben lévő vaskapuról. Számos völgyifalui embertől

162