Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

III. A muravidéki tudományosság évtizedei

Szúnyogh Sándor és a tudománynépszerűsítés

Egy alkalommal vajdasági újságíró barátainak eldicsekedett vele: az első, még a muraszombati tanítóképzős években tett magyarországi kirándulása alkalmával jegyzetfüzetébe felírta minden útba eső település nevét. A 70-es évek közepétől - amikor az első igazi, traktorral történt mélyszántások megtörténtek - apja Oloris dűlőnevű földjén szokatlanul sok kerámiaedény-maradvány került elő. Ezek a törmelékek később valóban „kincseket” értek, hiszen egy bronzkori település nevét és helyét is kijelölték. Ennek körülményeiről, későbbi végkifejletéről, a kutatás fontosságát hangsúlyozva, így írt a Muraszombati Területi Múzeum régésze, Irena Savel, a Naptár 1978. évi számában: „Minden bizonnyal Lakos nem az egyedüli helység, és még másutt is vannak hasonló lelőhelyek a mezőkön, ezért legyünk figyelmesek minden talált tárgyra, régi edénymaradványra, tégladarabra, mert ezzel pontosabb képet kaphatunk múltunkról és mindnyájan műveltebbek és ezáltal gazdagabbak leszünk”.

Bár néprajz-történet-mitológia témákban kevés írás fűződik nevéhez, szerkesztőként különös affinitással fordult mindenhez - függetlenül a szerző nyelvétől-hovatartozásától -, ami a muravidéki magyarság honismeretéhez, távolabbi vagy közelmúltjához kapcsolódott. Nem is a teljességigényű tanulmányokat közölte nagy előszeretettel (bár ilyen is akad), hanem szinte válogatás nélkül minden, a Lendva-vidékkel és Muravidékkel foglalkozó kisebb írás, ismeretterjesztő jellegű feljegyzés vagy „szösszenet” érdekelte. Különös érzéke volt hozzá, hogy a fiatal, egyetemi tanulmányokat folytató, vagy éppen végző, magyarországi és hazai felsőoktatási intézményekben tanuló fiatalok szemináriumi, illetőleg szakdol-159