Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

(Lendva, 2001), az Egy peremvidék hírmondói - Mura menti életképek a 20. század első feléből (Budapest, 2006) és a Felszabadulás vagy megszállás? - A Mura mente 1941-1945 (Lendva, 2006) című köteteivel közössége hiteles szószólójaként mutatkozott be. Várható volt hát, hogy a »felszabadulás« fájdalmas szomorúsága is az ő tolla nyomán elevenedik meg. És valóban: Alsólendva vidéke mintegy ötvenezer lakójának tragédiája sűrűsödik Göncz László Kálvária című regénye három főhősének sorsába, - Varga Péter, a szépreményű muravidéki magyar fiú, Klein Berta, a sorsüldözött zsidó lány, és Gábor Dávid, a magyarság sorsáért is aggódó szlovén plébános, valamennyien a szeretet emberei, akiket próbára tesz az emberi gonoszság - a háború. Göncz László, az író hősével, Gábor Dávid plébánossal mondatja ki a saját meggyőződését: »Az emberi életben csak a szeretetnek van értelme, csak az emelhet fel embereket a közösségek buzdításának és vezetésének jogára, a szép élmények érzékelésére, irgalomra, megbocsátásra és bűnbánatra. A legnagyobb boldogság akkor éri az embert, ha a jóistentől nagy szívet kap!«”

S éppen ebben haladta meg elődjét - bár írói-szépírói szempontból, nyelvi fordulataiban Szórni Pál stílusa kétségtelenül több kiforrottságot mutat -, vagyis a történelmi tények hiteles megjelenítésében, abban, hogy a mégoly boldog és idilli fejezetek mögött (pl. budapesti kirándulás) is ott érezzük a tragikumot, amelyből a XX. században bőven kijutott a magyaroknak.

Stílusát, regényszervező elemként is jelen lévő történelemismeretét, kronologikus „tisztaságát” Mák Ferenc ekként foglalta össze: „Göncz László - feledve és feledtetve a posztmodernitás valamennyi nyűgét és nyavalyáját - végre visszatér a magyar prózairodalom nemes hagyományához: történetet, történeteket mesél. Eleve hiteles és életszerű eseményeket köt csokorba, hogy a táj valósága és az

132