Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

ahogy annak számított a korszerű európai és egyetemes irodalmi törekvések felé történő kitekintés is. Szúnyogh Sándor jóvoltából a szignalista líra és a konkrét literatúra, s ezekhez hasonlóan a neoavantgárd jegyeit magán hordozó szerelmi líra erotikus vonulata is megjelent irodalmunkban (Forró nadrdgocska stb.).

Az újvidéki Bosch+Bosch és a ljubljanai OHO csoportosulás vizuális reflexiói, s Franci Zagoričnik és Szombathy Bálint közlései nyomán a Muravidékre is kisugárzott a neoavantgárd, amely vizuálisan - még, ha légüres térben is - hirdette az alkotói légkör autentikus létezés felemelő érzéséből fakadó szabadságát, szuverenitását. A szimbólummá emelt betű- és számjegyjelek, az ókor óta ismert konkrét művészeti vállalások, illetve stílusok, mindig is valamiféle társadalmi probléma burkolt, illetve elpalástolt felfejtését tűzték ki célul.

A másik kézfogás önként adódott, Szúnyogh Sándor és Ernest Ružič kétnyelvű, Naj-Leg közös kötete kapcsán. A két szerző - újságíró kollégákról lévén szó - gyakori találkozásaik alkalmával az éppen induló új szlovén nemzedék (F. Lainšček, M. Vincetič) és a lendvai írócsoport közös fellépését latolgatták. Ezek a tervek meg is valósultak a muravidéki szlovén és a muravidéki magyar írók közös antológiájában, a Sozvocje-Összhangban, 1989-ben. A következő évtizedekben, s itt a rendszerváltás utáni évekre gondolunk, a kezdeményezés, melyet Ružič törekvései szerint politikamentes, irodalom-propagálási szándék vezérelt, egy rövid időre háttérbe szorult. Ennek okait Franci Just (Visszhang, irodalmi melléklet, 2011) irodalomtörténész, a Franc-Franc Könyvkiadó szerkesztője „az országok tranzíciós helyzetével, a piacorientált szemléletmód eluralkodásával” magyarázta, mely nincs tekintettel a regionális szemléletre. Ezért hiányként említi az „irodalmi mikrokozmosz”,

114