Bence Lajos: Írott szóval. Esszék és tanulmányok (Lendva, 2018)

II. A szlovéniai magyar irodalom rövid története

történet stb.) és a recenzióirodalom kilombosodását tapasztaljuk, a legtöbbször illusztrációként szereplő irodalmi alkotások mellett. Ezen kívül tematikus számok is készültek: ezek közül az első az 1848-as forradalom évfordulójára jelent meg, majd a 2000-es ezredforduló és az 1956-os forradalom 50. évfordulója kapott különszámot, 2008-ban a Hidak és a Muravidéki Magyar Rádió 30., illetve 50. évfordulója kapcsán pedig a Muratáj más médiumokat ünnepelt. Egy folyóirat esetében a legzavaróbb, ha egy idő után a sematizmus jeleit mutatja, ha nincs jelen „szervező elemként” a közéletben és az irodalomban, elveszíti fórum és műhely jellegét.

Az évi egy megjelenés is a régi időket juttatja eszünkbe, a Naptár „egyszólamúságát”, az évkönyvszerűséget. Ezért az átszervezés, a vérfrissítés mellett a lap arculatának korszerűsítése is aktuális lenne, nem utolsósorban a nemzetközileg is elismert irodalmi és tudományos folyóirat-státus igénylése, véglegesítése.

Hagyományteremtő kapcsolatépítők

A magyar irodalmi hagyomány megteremtése mellett már a 60- as évekbeli indulásnál is nagy szerep jutott a kapcsolatteremtésnek. Vlaj Lajos és a Tavasz, várás-n e m z e d é k tagjai már igen korán, szinte programszerűen fordították magyarra a klasszikus vagy kortárs szlovén írók műveit, megismertetés céljából (pl. a 60-as évek elején Vlaj ültette át Prešeren „pohárköszöntőjét”, a Zdravljicát). Ennek akkor politikai súlya is volt, a népek békés és baráti egymás mellett élésének egyik kétségtelen jeleként lehetett értelmezni. A dolog pikantériájához tartozik, hogy a fordítás és a szlovén írókkal való kapcsolatfelvétel is programszerű volt, de létkérdésnek bizonyult,

113