Varga József: Nyelvművelő írások (Pilisvörösvár, 2019)

Magyar mondák a török világból és a kuruc korból

Ezt a fenséges nagyapja bízta rám, hát most elhoztam hiányta­lanul, mert szükség lesz erre nemsokára. Az öreg ravaszul mosolygott. Rákóczi jutalmul neki akart adni egy pogácsát, de az öreg­ember nem fogadta el. Akkor a gyémántköves óráját ajándé­kozta neki. Amikor (vonatkozó határozószó). A vele bevezetett mellék­­mondatban meghatározott időre. Rokon értelmű szavai: mikor, amíg, ha. Ne csengess be, amikor alszanak. Gyere, amikor rá­érsz! Mikor lesz az, hogy ti meglátogattok minket? Amíg én va­gyok a ház ura, addig én parancsolok. Mit szólnál, ha veled men­nék én is? Összetétel. Beállít (ige). Hívatlanul betoppan. Rokon értelmű szavai: befut, bemegy, bevetődik, beérkezik. Úgy állította be a dolgot, mintha neki lett volna igaza. A öregember tarisznyásan beál­lított a fejedelemhez. Egyszerűen beállított hozzá. Bevetődött a házba. Bement minden hívás nélkül. Igekötős ige. Csengő (melléknév, főnév is). Kellemesen, csengve szóló. Rokon értelmű szavai: csilingelő, pengő, zengő. Az öregember pogácsájában csengő aranyak voltak. Csilingelt a sok arany. Peng és zeng az aranypénz. A cseng ige származéka. Fejedelmi (melléknév). Fejedelemre jellemző, vele kapcsola­tos. Rokon értelmű szavai: uralkodói, fenséges, pazar, előkelő, nagyszerű, daliás. Fejedelmi palástban vonult az ünnepségre. Fejedelmi ellátásban volt részünk. Fejedelmi alakja volt, kitűnt a többiek közül. Uralkodói jogar volt a kezében. Fenséges és Pazar megvilágítás volt a fejedelmi palotában. Az előkelő ven­dégek nagyon meg voltak elégedve a fogadással. Daliás alak­ját mindenki megcsodálta. A fejedelem főnév származéka. Kirak (ige). Valamit külső, látható helyre tesz. Rokon értel­mű szavai: kitesz, kihelyez, kipakol, kipenderít. Kirakja kavi­csokkal az ország címerét. Kirakták az állásából. Kirakja a köny­veket a szekrényből. Kitette a koldus szűrét. Kihelyezte a 200

Next

/
Thumbnails
Contents