Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)
Alsó-Lendvai Hiradó - Gyilkos merénylet…
I. ÓV fol Vil III. 6. szám. AM-Lrailvia, ISS'J. felinlir 17-i-n. HMWTI3I mi'ALSÓ-LENDVAI HÍRADÓ. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. UEOJELSir UIEDF A 6H^1R.XT A **. HIRDETÍSI DIIAK ;i huAUn palit» •* »*»• ' UMi kirJ«l*UFBt«r<iakUt ’ li kr. liiMnMBiri hinto».- . r. ár. Ml kr. ■ Njílu.r p-lil.ur» I» kr. ! SZERKESZTOSEGI IRODA: ku>'>M »IV*» •""* » Up iir-llraii rttrél Url'- "alulra küalnaáa; UiftraJá WT K,-».ir»l"k .j«.»» ..Maak FELELŐS SZGRK1U5ZTÖK. PATAXY KALMAN M VACHOTT KÁEOLT. Kiad* da la^lalajdaaaj Kardon G. KIADÓHIVATAL : hov» u elófcwuUck •-* a Up MM« .Ara Kedves öcsém uram! Galambfalva, febr. 14-én. Mégis csak okos állat az a medve, gyertya szentelő napján elő czammog barlangjából s ha látja, bog) gyönyörűen süt a nap s a lég szárnyasait rászedte a korai napfény, mert ime már tavaszi dalaikat kezdik zengedezni, — a maczkó elkedvetlenedve mordul egyet s másik oldalára fordul, hogy tovább alhassék. De midőn tombolni hallja a vihart s füleibe befütyül az éles szél miközben a hózivatar legdühösebb tánczát járja, midőn az erdőn az éhes farkas voniiva keresi pré dáját károgó holló seregtől kísérve, akkor elégedetten dörmög a vén talpas s elhagyta barlangját, mert tudja, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét, utolsó erejét s közeleg a tavasz. így szokott az lenni mindig, s igy volt az az idén is. Gyertyaszentelő napján fényesen sütött a nap, de csakhamar beállt utánna az igazi tél, hó borit mindent a merre a szem lát, hegy és völgy fehér és jeges s a hideg rendkívüli. Itt az ősi udvarházban az anyjukkal a meleg kandalló előtt lobogó tűz mellett el el beszélgetünk a világ folyásáról. Sehogy sem vagyunk mi azzal megelégedve a mint a dolgok folynak, mindennek a mi jó a világon korán kell elveszni, csak mi élünk soká szegény vén bűnösök. Itt van ime trónörökösünk, jó volt mint a nap melege, igazi magyar volt és mégis el keile vesznie. De elég erről ennyi, megénekelték, s írták 97
