Halász Albert: Az alsólendvai sajtó és a néprajz 1889-1919 (Budapet - Lendva, 1994)

Alsó-Lendvai Hiradó - Gyilkos merénylet…

már ezt a szomorú eseményt az enyémnél avatottabb tollak, s így jobb és okosabb elhallgatni észrevételeimet, nehogy úgy járjak mint az ország gyűlésen némely képviselő, ki alig áll fel már leültetik, s az Isten adta soha kedve szerint ki nem beszélheti magát. De akár tetszik az uraknak akár nem, kimondom azért mégis csak, hogy fájni fog ez nekünk mindig meddig csak magyar él hazánk határai között, mert ez a mi korona örökösünk sok szépet tehetett volna ha Isten megtartja. De csakugyan nem folytatom tovább, okos ember a fájdalmas sebet nem szokta piszkálni. Nem is arról akartam én írni, de hát az öreg ember tolla olyan mint az iskolázatlan csikó, nem arra megy a merre gazdája akarja, ki-ki tér az egyenes utiól, nagy vargabötüt csiná' s í gy kanyarodik vissza mikor az ember nem is várja. Uram öcsémnek akartam én Írni, a ki közüliünk <>si hazájából oly messzire vetődött egészen nagy Magyarország szélére. Mi tagadas benne biz én azt hívéin, hogy ott mar nem is laknak magyarok, vagy Csak nagyon kevés számmal, de nagy meglepetésemre ma reggi 1 é.kez.ett a posta, s hozott magával egy c omagot, kibontom, s latom, hogy egy -Alsó-I.endvai Híradó- czinni újság öt száma, mely már hetek óta hevei a postán. Mert hat mi tűrés-tagadás a dolog úgy all, hogy a nagy !ió, no meg a farkasok miatti félelemből scikÍ sem mert falunkból a po .tara menni ; nézem az újságot, latom hogy Uram öcsém szerkeszti másod rnagaval. Hiszen ilyen formán ott is magyarok lakhatnak, ha mai magyar uj-ágjuk is van!

I <,y m< goi v< miettem, hogy még az anyjukat is n« /forgattam örömömben, pedig Z'gényt velem I "yuH nagyon gyotu a koszvény. Addig le sem feküdtünk, inig '.égig ,1 m m olvastuk valaim niivi számát. Ugyan éd<-s l’iam óe ,éin ki lehel az az oi vezető m lloi' atli, m.n az. ugyancsak nagy mest' I h int, ii<m I lír./' iu, li'i->v m ni l.rdcly-98