Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Szlichot - A bűnbánó imák - Klasszikus zsidó művek magyarul 11. (Budapest, 2019)

Az első nap - Ásréj

7 SZLICHOT - BŰNBÁNÓ IMÁK AZ ELSŐ NAPRA

Mert nem igaz voltunkra, hanem végtelen irgalmadra támaszkodva visszük eléd imáinkat! Örökkévaló, hallgass meg, Örökkévaló, bocsáss meg, Örökkévaló, figyelj fel és cselekedj, ne késlekedj, a magad kedvéért, Istenem, hiszen Nevedről nevezik várósódat és népedet!'

וניהלא Istenünk, atyáink Istene!

ןיא Nincs, aki joggal hozzád fordulhatna, még a jó ember is annyi, mint a száraz kóró, mikor irgalomért esedezik a szörnyen elnyomottak számára; semmiképp se javíthat (helyzetükön). Nincs egyenes és tiszta ember, nincsenek jámborok, s az igaz embert eltapossák. E silány nemzedéket bűne kényszeríti, hogy bevallja viselkedését, mikor a felől faggatják. Bűneinkkel csak még jobban szítottuk haragját, ezért, akik önként az Ő háza-népe szerettek volna lenni, hogy is könyöröghetnek? Ki lenne képes, fiatal vagy öreg, bűnvallomást tenni és imádkozni a szent lényekhez? Rettegek alázatomban a [szent] seregtől, hogyan kiáltsak ahhoz, aki vizsgálja, kutatja szíveinket? Jámborságom hiányos és sok a szennyem, hogyan találhatna tetszésre a könyörgésem? Jó vagy azokhoz, akik hangos szóval azért fordulnak Hozzád, hogy viseld terhüket, és adj nekik megélhetést. Drága kegyed terjeszd ki rám, hogy szívesen halljad szavaimat, mintha erényes és becsületes lennék, s imám ép lenne, mint azé, aki ismeri és megszokta azt, s nem fajankó! Ezért szívem töredelmét fogadd el, hogy ne maradjak szégyenben! Gondolj irgalmadra, legyen az javamra, s ne zárkózz el előlem! Rengeteg a szükségünk, el se lehet mondani, kevés ahhoz az értelmünk és túl sok a lázongásunk Veled szemben, ki a világot teremtette s minket is agyagból, aki vezérel, aki pász-torunk, akinek árnyéka menedék. Egyedül maradtunk, mint hegytetőn a pózna, becsületünk sárba, szennybe tiporva. Hallgass meg minket és tarts fenn szolgaságunkban, s ha eljön az ideje, keresd fel elveszettjeinket! Mint akit bottal vernek, olyanok fenyítésed fekélyei, szétszórva, feldarabolva népek martaléka lettünk. Rejtsd hát el őket sátradban, hogy ne perlekedjenek többé velük, hadd lássák önnön szemükkel dicsfényedet! Szavad ereje, mint a tűzláng, jól elrendezett elejétől a végéig. Szeretteid kopogtatnak, szomorú a hangjuk, fogadd el önkéntes (megtérésüket), és állj be közéjük! Böjttel igyekeznek megtörni szívüket, rejtsd kamráidba hangoskodásukat haragod elől! Suttogva kérnek, csak ajkaik rebegnek, ne vond hát meg tőlük azt, amire vágynak! Élő Isten, Neved dicsőségedre van, tartsd fenn jólétünket jóvoltodból! Élet forrása világlik ki veled, nézz ránk, hallgass meg, s nyisd fel szemeinket!