Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
MOHL HAJNAL Esték érkezése Nyárral telt meg a szoba, gyorsan kopott az aranyozás, hosszan ölelő őszbe nyílt. Bennem azóta örökké esték érkeznek, jajgató szembogárban csillagos úszás. Nehéz most, mint széjjelkent esőben a ködöt tartó lecsúszó kéz. Lehulló alkony a hajam, virágverésben zendülés. Legbelül fényes kaparások. Rongyok égnek, vetkeznek hajló füsttel legszebb fellegek. Hulló díszletek Kezem húrja ezüstben. A távolságot megsokszorozza, hogy kibonthatatlan. Korallárnyékok közé bújok, magamhoz visszatalálok. A zörgő hullámokon át is látni a nyíló homály barna virágait. A nagyobb hiányok is ennyivé lesznek végül. Virágok pattanásában Tavaszok, s ő buboréknyi léttel emelkedik és merül alá a harsogó fényben virágok pattanásában. Furcsán messzinek érzi magát. Megkezdődik a visszaszelídülés folyamata 84
