Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
HAKLIK NORBERT Öreg avantgárd levele ifjabbakhoz sok éve már hogy költészetre adtam a fejem most tűzvörös lángoló erdőket vajúdók pólusaimban gránitízű kikericsek hegyeket rogyaszt új vízözönt fakaszt dübörgő hangom !!!ó nézd ó a zsiráfok rohanását nézd ÓH! Hlzsiráfok égők lobogók homlokuk egeket!!! !!!harap dübörgő patájuk poklok fenekén!!! !!!!!!!tápod hangjuktól omlik az ég!!!!!!! !!!!!!!!!táncukba beleremeg a föld!!!!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (.'AMIMINDENNAP1SORAINKATADDMEGNÉKÜNKMAMIURUNKKIVAGY...!) O mennydörgő szavakat álmodok o vérünkkel falra festett dübörgő nagy verseket d le omló hegyeket áradó folyamaink o egeket áztató hullámait m tömeges szeretkezéseket az utcán 1 őrült orgiákat templomaink vérző padlózatán á a jövő jeleit mezítelen húsunkba vésve most a zsiráfok nem rohannak már törött lábakkal véresen hörögve haldokolnak a sárban a hullámok rég megfagyva állnak mozdulatlanul lassan elrothadnak virágaim az erdők helyén hideg hamu szürke pernye csak gyermekeim mind halva születtek :::sok éve már hogy fejemet vette a költészetem
