Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
MARAFKÓ LÁSZLÓ Futamok életre, halálra Mutass szebbet egy babérlevél zöld geometriájánál. Mindent kitaláltak - s mindennek az ellenkezőjét. Marad az avar őszi dohányfüstje a világ tornácáról. Flörtöltem a történelemmel. Nem tettem rá az életem. Az életemet az életemre tettem fel. Életem - mi volt - összeaszalódó emlék. Utána még hamu sem. Ki adja be újra az ifjúság injekcióját? Tudtam, hogy lesz utókor, s ettől lettem szomorú. A halál zuhatagában összecsússzon múlt és eljövendő. Maradt néhány szó, melyet mindenki ismer, ki eddig elért. Kőbe zárt őslények: létmetaforák. A korba belepréselődni. Nemtevésben tenyészik a gondolat. A szorongás szobrot ölt. Jelenemben a múltamat élem. Végtelen mondat egyetlen szóért, mely itt bujdokol. A beavatkozástól a szemlélődés eleganciáján át a beavattatás méltóságáig. Kéretlen megszállott. Milyen unalmasak a műalkotások. A művi bevégzés. Az élet bevégzetlen, a nyelv meg nyelvtantalan. Nyelvtantalan nyelven - a szavak nem illeszkedő csavarmenetek. Szavakkal úgy bánni, mint hangokkal. Visszahátrálni a költészetbe. 82
