Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
TOMKISS TAMÁS Ifjúság Oszlik a ködben vélt sokaságom, ömlik a szennyvíz. Sír a magányban a szél, és sír száz dögkeselyű fenn. Lassan sírnak. Térdig a sárba merülve nézem a tükröt, a semmit. Rút kör, glória süllyed az égből, arcotok árnya. Némán tűrök. Megkeserült taposásom a sáré. Megkaparintott. A madarak csak sírnak, s örvény támad a sírnak. Roppan csontom. Jó egyedül most. Távoli léptek halk zaja. Szél zúg. Végre csak én vagyok. Égtelen éjszaka, hangtalan álom. Láttam mindent. 960313 76
/
