Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

dig elővarázsol egy kis finomságot a gyermekeinknek. Hol egy csipet vaj, hol néhány szem aprócska krumpli, időnként sikerül megfejnünk azt a büdös kecskét is. Sokat varrtam a szakállas pofájáért, néha mégis arra gondolok, hogy egy bakkecskét sóztak rám. A négy gyerek elkapja a lábait, mindegyiknek jut egy, én bizony megragadom a pofáját, rávicsorítok, az anyjuk meg rángatja a tőgyét, néha spriccel is, csak úgy szanaszét a földön. Utóbb mondtam neki, hogy vigyük ki a lavórt, hátha az felfog valamit.

Hallom mocorogni őket, a két kislány egymás mellett alszik és a két fiú is, de mind egy ágyban. Jó gyerekek, okosak, mindet taníttatni fogom, hátha jobb lesz tőle a világ. Büszke vagyok rájuk, a vonatról szedtek le, amikor megszületett a legkisebbik, de istenbizony nem ezért vannak négyen. Egy bajuk van csupán, de az nagy: mindig éhesek.- Ma befejezem ezt a nadrágot és hozok érte valami finomat! Ma ünnepit vacsorázunk! - az egész család reggelizik, fekete kenyeret héjával és ujjong a hír hallatán.

Hatalmas rostos, vörös lóhúst dobok az asztalra és nézem az asszony arcát.- Egész nap hajtottam a gépet, olyat ne mondj rá, hogy eljárjon a kezem!- Majd jó apróra vágom, egy pörkölt... vagy egy káposzta? - pillant rám bizakodva.- Édes Istenem, egy jó húsos káposzta... - egész összefut a nyálam, pedig még nem döntöttem el, miként állok a lóhússal. Különösen, amióta „elkvártélyoztuk” a Kázmért, ott hátul az istállóban. Tehenünk már egy éve nincs, hogy-hogy nem, egy katona nyomába eredt, mert az szíjat tekert a tokájára, és az állat rosszul tűrte. Ha szorult, mindig utána ment egy kicsit, és így jutottak ki az udvarból. A szívem megsajdult érte, pedig ványadt volt és sovány, ráadásul fejni sem szívesen hagyta magát. Rágyújtottam egy cigarettára, úgy néztem az ablakból, szerintem töltve volt a fegyver ott a katona vállán.

Kázmér nem sok hasznot sejtet, öregecske, és nem tud a körtéből tejet csinálni. Megszerettem őt, mert magam is ilyen leszek, és remélem, hogy engem is fog valaki szeretni. Banánt, a kutyánkat is szerettem, pedig tízet ellett a múlt héten, mégsem tudtam egyet sem megfojtani. Gyula úr megnyugtatott, hogy tíz kutya kíséretében járni a kocsmába bizony nagy tekintély.

Tegnapelőtt azonban majdnem megfojtottam a Banánt, ha rám nem mordul, meg is teszem. Hetek óta készültünk az almáspitére. Óvatosságból a kredenc aljába tettük hűlni a forró tepsi süteményt. Amikor a nagyvonalzómmal rásuhintottam a pofájára, már csak arra volt elég, hogy lesegítsem a torkán az utolsó falatot. Utána felfeküdt a szabóasztalomra, és ha közelíteni mertünk, gyomorból morgott. Egész délután ott aludt, hasában az almáspiténkkel. Egyre bizonygattam az asszonynak, hogy dolgozni szeretnék, de nem hagyta a Banánt megzavarni. Egy szép halszálkás nadrágért kaptam cserébe, jól nevelt rendőrkutya volt, úgy sejtettük, ismeri a vér szagát. Bár, ki tudja, még soha senkire nem morgott rajtunk kívül. Azóta nem kap enni... csak az asszonytól. Visszatérve Kázmérra, ajándék ló, ezért sem néztem a fogát, és azért sem, mert nem szép látvány, bizony nagy és rettentő sárga. A szomszédunk özvegyasszony, de nem hadi, ami ma oly gyakori, hanem csak úgy simán, urának, Bakó bácsinak a szíve állt meg félúton, nem egy finomkodó teremtés. Megszeretett engem, mert tudta, hogy minden este hazahozom neki az öreget, ha kell, a hátamon. Bakó bácsi kicsit sántított, de ez csak jót tett a hangjának, gyakran énekeltünk együtt az utca végiben, ott tudniillik mindig jó bort mérnek és egy belevaló cigányprímás húzza. Szóval az én szomszédasszonyom fogott egy nagy, száraz kukoricaszárat, és addig püfölte vele a ló hátsó combját, míg az elindult a mi udvarunk irányába. A telkünk határán azonban meghőkölt, pedig már régen nem volt ott kerítés, az is kellett valakinek. Szagot fogott az állat, a szeme már nem szolgálta rendesen, egészen kitágultak az orrlikai, mert nem messze tőle ott állt Banán. Banánt különben elrettentés céljából tartottuk, első pillantásra farkaskutyának látszott. Volt egy baja, nem tudott különbséget tenni a dolgok

70